Sorozatgyilkosok. Kevin Misher esete

Fiatal éveim

1934-ben jöttem világra. A szüleim nem akartak lemondnai rólam, hisz az első gyerekük vagyok. Az orvos mikor meglátott majd nem szörnyet halt. Egy hatalmas lyukkal az arcomon születtem meg. Megállapították, hogy egy genetikai betegség miatt ilyen az arcom, de a szüleimnek mégis kelettem. Bár ne kelletem volna.

Gyerekkorom viszonylag jól telt, bár egy maszkot kellet viselnem hogy eldugjam szégyenemet. Számomra viszont a gimi volt a szörnyű. Folyton aláztak és vertek, egy nevet jegyeztem meg, aki felkerült a listámra a neve Brandon Miley...
Utolsó tanítási nap volt nyár előtt. Egy lány elhívott engem fagyizni a közeli fagyizóba. Egész úton beszélgettünk, hogy ki milyen zenéket szeret, én soha nem voltam olyan gyerek, aki a modern zenéket hallgatja. Nagy rajongója voltam Beetowennek. Már a fagyi végét ettük természetesen a maszk rajtam volt, de míg ettük addig levettem. Sétálgatunk mikor Brandon odajön elém és belenyomja a maradék fagyim a számba. Mivel akkor nem volt leragasztva a lyuk az arcomon így az összes ott folyt ki. Brendon kinevetett majd egy gúnyos mosollyal odamegy a lányhoz és megcsókolja. Ekkor döbbenek rá, hogy ez Brandon barátnője Sharlott. Ideges lettem, majd miután Sharlott elment (Gondolom én Brandon azt mondta neki, hogy menjen el) nekimentem  Brandonnak és kiharaptam egy darabot az arcából. Elkezdett vérezni és én csupa vér lettem. A ruhám, a maszkom, a szám. Elrohantam onnan hisz megilyedtem, hogy ezután mi lesz velem. Börtön vagy javító? Akkor még nem gondoltam, hogy nem először leszek börtönbe...