A Hírnév Karjai Között

A szék

Reggel alig keltem fel de már csörgött a telefonom. Gyorsan lenémítottam mert tudtam hogy Mady délutános és nem szereti ha ilyenkor bármi zajt csapok. Mivel a telefonom folytonos csörgésben volt szinte alig tudtam elkészülni. Felkészülhettél volna erre Theresa.

Szinte beestem az irodám ajtaján kezemben a notesszal.
-Igen...igen értem!-válaszolgattam valami idegen nő hablatyára miszerint kétszer annyiba kerülne a fellépés mint az eredeti ár és hogy szeretne beszélni a főnökkel de közöltem vele hogy ez nem az én szakterületem mármint nem vagyok a főnök aszisztense úgyhogy keresse őt az irodán. Igen pont akkor álltam munkába amikor beindultak a koncertek. Remek!

A következő egy Spanyol úriember volt annyi volt a probléma hogy egy szót nem beszéltem a nyelvén.
-Aha...-estem be az ajtón ahol a többiek épp a koreógráfiát gyakorolták de mikor meglátták abbahagyták.
-Tud valaki Spanyolul?-néztem körbe mire mindenki Laurenre tekintett.
-Hangosísd ki-mondta a lány mire követtem a tanácsát. Végighalgatta néha bólintott majd felém fordult.
-Azt akarja megtudni hogy mikorra várható a következő koncert azon kívül hogy jövőre mert le kell foglalnia a helyszint-mondta mire bólintottam majd előszedve minden Spanyol tudásom (Amit megjegyzek filmekből maradtak meg) ledaráltam neki a helyszínt és az általam kiválasztott időpontot és leraktam ingerülten a telefonom.

-Dios mío...-morogtam az orrom alatt.
-Lányok nincs időm lazsálásra kezdjük!-szólalt meg mellettem a tánctanár mire összerezzentem. A zene beindult. Bevallom jobban tudtam koncentrálni a dolgaimra de ami ez után következett arra nem számítottam.
-Nem nem...ez így nem lesz jó. Lauren neked nincs embered!-a férfiről virított hogy meleg. Rózsaszín pólót viselt farmerrel és a kiejtése is eléggé sugallta másságát.

Akkor vettem csak észre hogy mi is folyik itt. A teremben öt szék volt mindegyik lány elött egy. A székeken két lány és egy fiú üldögélt. Lauren széke üres volt.
Nem figyeltem csak akkor amikor valaki kiejtette a nevemet a száján.
-Theresa gyere csak!-a férfi volt az-kellene még egy valaki a próbához!-jelentette ki mire kérdőn tekintettem rá.
-Tessék?-kérdeztem
-Csak üllj le a székre pikk-pakk végzünk!-mondta mire Lauren felé tekintettem. A lány csak áldogállt és engem nézett
-Sajnálom sok a dolgom-tekintettem a kezemben lévő céges telefonra jelezve hogy tényleg sok a dolgom.
-Ugyan Tessa így te is hamarabb szabadulsz-mondta Ally mire megadóan a székhez ballagtam és leültem rá.
-Rendben akkor egy és két és-beindult a zene.

A lányok egyszerre indultak a szék körül. Én csak ültem és egészen addig amíg meg nem éreztem a lány kezét a vállamon azon agyaltam hogy mi is a következő tennivaló. Lauren elém ért a zene ütemére legúgolt elöttem és egy határozott mozdulattal széttárta a lábaimat. Hirtelen bepánikoltam és minden végtagom lebénult. Lauren a tekintetét az enyémbe véste miközben lassan felállt és a szék közé lépve az ölembe ült. Szemei csapdába estették egész lényem. Még mindig engem nézett. A szája sarkán pedig egy alig észrevehető mosoly jelent meg.

Olyan vörös voltam mint egy paradicsom. Lauren Jauregui ott ült terpesztve az ölembe és engem bámult. Kezeit a vállamra helyezte és kissé oldalra billentette fejét minek következtében a haja felfedte nyakát. A zene elhalkult majd megszünt.
-Remek volt lányok! Csodálatos!-csapta össze a tenyerét a férfi elégedett mosollyal az arcán.
-Csukd be a szád. Még a végén elkezd folyni a nyálad-mondta Lauren még mindig az ölemben ülve. Nem tudtam mit mondani de hála a munkámnak nem is kellett ugyanis megszólalt a telefonom.

Kisiettem majd remegő kézzel vettem fel a telefont. Mint kiderült azért kerestek hogy kinek tudnák átutalni a fellépés valószínűsített értékét. Mondtam hogy nekem és majd én kifizetem azt. Éppen az irodámban ülltem mikor kinyílt az ajtó és Camila sétált be rajta.
-Zavarok?-kérdezte
-Nem gyere csak-hajtottam le a leptopom hogy a lányra nézhessek
-Valami baj van?-kérdeztem kérdő tekintettel.
-Nem dehogy csak meg akartam kérdezni hogy nem-e lenne kedved eljönni velünk valahova munka után-mondta egy kedves mosoly kíséretében.

Mivel nem volt sok korkülömbség közöttünk ezért nem is csodáltam hogy ilyen jól kijöttünk.
-Kémekkel és bisztonsági őrökkel?-nevettem el magam mire bólintott egyet.
-Mi lenne ha ti ugranátok át nálam?-ajánlottam fel tekintettel arra hogy rég nem fogadtunk vendéget Mady-vel.
-Tényleg?Az szuper lenne!-mondta mosolyogva miközben én épp egy szekrényhez sétáltam hogy visszarakjam a dossziétartóba egy iratot.
-Akkor mondjuk 7 óra?-kérdezte mire a lány elmosolyodott és izgatottan a nyakamba ugrott.
-Most viszont hagyj dolgozni mert a végén elöbb léptek fel az utcán egy lámpa alatt mint egy szinpadon-nevettem el magam pedig ez így volt igaz.
-Igen is főnök!-húzta ki magát majd nevetve kilépett a helyiségből.

Gyorsan megcsörgettem Mad-et hogy felkészítsem de mivel ő sosem volt igazán a rajongójuk így csak annak örült hogy lesz társaságunk. Mire mindennel végeztem mély levegőt vettem és próbáltam nem gondolni a ma történtekre ami elég nehéz volt.