Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Kultúrsokk?

Wei Wuxian rájött, hogy az Álomvilágnak sokkal varázslatosabb részei is voltak annál, mint amit Vidám Lan Zhan „zuhanyzó"-nak hívott. Volt egy lift nevű apró szoba, amivel leteleportáltak egy alagsorba, ahol vasszekerek jártak. Vidám Lan Zhan vele együtt ült be egy fekete vasszekérbe, ami elvitte őket egy másik helyre. A szekér olyan gyorsan mozgott, mint egy repülő kard, és olyan zenét játszott, amilyet Wei Wuxian soha nem hallott még. Vidám Lan Zhanról úgy tűnt, hogy kedveli ezt a fajta zenét. Olyan hangokból állt, amiket ő fel sem tudott fogni, mint „eoeo", „yeah", „oh-oh-váó-váó"... Olyanokból, amiket normális emberek nem adnak ki magukból.

Vidám Lan Zhanról szólva, ebben a világban őt Wang Yibónak hívták, abból ítélve, amit a vasszekér vezetője mondott. Wei Wuxiant maga pedig a Xiao Zhan nevet viselte ebben az Álomvilágban. Mindketten ugyanarra a helyre igyekeztek most, „forgatni". Wei Wuxiannek ötlete sem volt, hogy ez mit jelenthet. Csak amiatt aggódott, hogy alulöltözött. Úgy tűnt, hogy ebben a világban az emberek csak két, legfeljebb három réteg ruhát viseltek. A ruháik rövidebbek, vékonyabbak és furcsán szabottak voltak. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, amiért a saját értékrendje szerinti alsóruhában ment emberek közé, de Wang Yibo biztosította róla, hogy jól néz ki. Wei Wuxian tartott tőle, hogy Vidám Lan Zhan csak szórakozik vele, de látva, hogy ő is hasonló ruhákat viselt, nem vitatkozott.

Amint megérkeztek, Wei Wuxiant több ismeretlen ember üdvözölte – bár úgy tűnt, hogy ők ismerik őt. A kocsin kívül várakozó hölgyek tömege azonnal ujjongani kezdett, amint meglátták, sikoltoztak érte, sőt, volt, aki rögtön feleségül akart menni hozzá. Wei Wuxian halálra rémült, de azért megpróbálta álcázni a rettegését.

Ezek a lányok... szinte félmeztelenek voltak! Hogyan mutogathatják a lábukat? Bár néhányan hosszú nadrágot viseltek, azok a nadrágok borzasztóan szűknek tűntek, és mindenki elé tárták a derekuk és fenekük görbületeit! Még olyanok is voltak köztük, akik nem takarták el tökéletesen a mellkasukat és a vállukat. Botrányos! Valami négyzet alakú dolgot tartottak a kezükben, ami fényeket bocsátott ki magából, hasonló tárgyat, mint amit Yibónál is látott ma reggel. Valami különös oknál fogva úgy tűnt, hogy ezen a világon mindenki ragaszkodik ehhez a négyzet alakú készülékhez.

Egy pár, „The Untamed" feliratú fekete egyenpólós férfi üdvözölte őket, majd megmutatta nekik a szobát, ahol várakozhatnak.

– Hé, Xiao Laoshi! Jól aludtatok tegnap éjjel?

Wei Wuxian pislogott. Megdörgölte a szemét. Wen Ning?

Ez tényleg Wen Ning! Szóval Wen Ning is átjött az Álomvilágba! Örömmel üdvözölte őt.

– Szia, Wen Ning!

A szokásosnál egy kicsit sápadtabbnak tűnt, és a hosszú haja is kócosabb volt... és... hamis? Egyúttal egy pohár forró italt tartott a kezében, és a szokásos viselkedéséhez képest egy kicsit túlságosan kiegyensúlyozottnak tűnt.

– Ide hallgass, Yu Bin! Zhan Ge ma reggel azt kérte tőlem, hogy tusoljam le! El tudod ezt képzelni? – nyafogta Yibo.

Wei Wuxian köhögött. Az igazi Lan Zhan nem pletykálna. Ez a Lan Zhan pedig már abban a pillanatban panaszkodott Wen Ningnek, hogy találkoztak! Mi történt Felhőzug háromezer szabályával?

Yu Bin felnevetett.

– Komolyan? Most ezzel a módszerrel zaklatod őt, Xiao Laoshi?

Wei Wuxian elpirult.

– Miféle zaklatás...

– Látod? Mindig ilyen: piszkál, visszaél azzal, hogy hat évvel idősebb nálam, de csak a kamerák előtt dicsér meg – Yibo színpadiasan sóhajtott. – Zhan Ge reggel óta furcsán viselkedik. Úgy tett, mintha nem tudná, hogy kell megnyitni a csapot, hogy kell használni a hajszárítót, hogy kell felvenni egy inget, és a WC... uhh...