A Hírnév Karjai Között

David Farris

*Lauren

Mikor visszaértem mindenki feszülten tekintett rám. Én nyugottabb voltam. Hittem a menedzseremnek bár azt nem tudom hogy miért öleltem meg de jólesett.
-Na miaz?-kérdezte Dinah feszülten
-Annyit mondott hogy elintézi-válaszoltam miközben leültem a studóban lévő székre viszont a többiek még mindig csak bámultak.
-Miaz??-kérdeztem megemelve a hangomat. Nem értettem ezt a fogadtatást.
-Mondcsak Lauren mikor rohantál te bármelyik menedzserünk után?!-na erre ki kellett találnom egy jó választ ugyanis magam sem tudtam.
-Mondcsak Camzi mikor tett értem ilyeneket bármelyik menedzserem is?-kérdeztem vissza majd megláva barátnőm arcán azt a bizonyos mosolyt azonnal tudtam hogy mi jár a fejébe.

*Theresa

Ahogy beértem azonnal a recepciós pulthoz sétáltam és megkérdeztem hogy melyikbe találom David Farrist. A nő kedves volt és válaszolt mire már ott sem voltam. Kopogás nékül nyitottam be a tágas irodába. A fiú ott ült majd mikor meglátott elmosolyodott.
-Theresa!-mondta de hangja mégsem volt olyan meglepődött-Mi járatban erre?-kérdezte mire megláttam zöld szemeit.
-Nem adhatod ki azt a cikket!-a tárgyra tértem hogy mihamarabb vissza tudjak érni.
-Ugyan miért ne? Mond egy indokot-mosolygott megtámaszkodva kezein.
-Mert hazugság! Rossz fényt vet Laurenre!-mondta kissé ingerülten mire David elnevette magát.
-Vet az magára elég rossz fényt igazad van-mosolyodott el.
-Akkor mit akarsz?-kérdeztem türelmetlenül
-Mondjuk egy vacsorát veled-köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Vajon akkor erre ment ki ez az egész?
-Várj mi?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Gyere el velem vacsorázni és törlöm a cikket-mélyen a szemembe nézett.

Jobban belegondolva mi baj lehet belőle? Egy vacsi cserébe pedig békénhagyja Laurent. Mindenki jól jár. Beleegyeztem megbeszéltük az időpontot majd egy fél órán belül már a studió ajtaja elött álltam. Benyitottam. Lauren azonnal felpattant a többieknek pedig kissé lassabb volt a reakciója. A lány tekintete ilyedt volt. Belenéztem mélyen a szemébe majd elmosolyodtam. Lauren azonnal vette a lapot megindult felém majd ismét akárcsak kint a karjaimba vetette magát de most szorosabban ölelt magához.
-Köszönöm-motyogta a fülembe mire engem kirázott a hideg.
-Nincs mit-mondtam mire a lány megszakította az ölelést de nem távolodott el.

Ott álltunk szemtől szemben és egymást bámultuk. Furcsa érzés tört rám. Lauren az ügyfelem mégis valahogy teljesen más érzés volt most a közelében lenni.
-Ezt meg kell ünnepelni!-mosolyodott el Ally mire mindenki egyetértett vele.
-Csak ne felelsz vagy mersz!-nevettem el magam mire Lauren megfordult de közben mondott is valamit.
-Pedig nekem tetszett-ezzel a legközelebbi asztalhoz sétált és megtámaszkodott rajta.
-Menyjünk el bulizni!-vetette fel az ötletet Camzi mire kérdőn tekintettem rá.
-A menedzseretek vagyok. Ez nem fura?-kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-21 éves vagy Theresa alig fiatalabb tőlünk. Tudod mi a fura? Hogy menedzser vagy ilyen idősen!-mondta mire csak bólintottam. Igaza volt.
-Rendben-adtam be derekam mire Camz tapsikolásba tört ki.
-De most sipirc vissza dolgozni!-mondtam sunyin mosolyogva. Az ajtóból viszont mégegyszer visszapillantottam. Lauren háttal állt nekem és a dalszöveg tanulmányozásába mélyedt.

A nap további részét az irodámban töltöttem. A napjaim nagy része ebből állt de nem bántam. Élveztem ami azt illeti. Hamar eltelt a nap. Épp a táskámba pakoltam mikor kinyilt az ajtó.
-Zavarok?-kérdezte Lauren belljebb sétálva.
-Gyere csak. Minden rendben?-kérdeztem vissza éppen a kabátommal bajlódva.
-Igen persze. Mi is hamarabb végeztünk a többiek hazamentek csak én és Camz maradtunk-haja most lazán összefogva hullott hátához. Megakadt rajta a tekintetem és képtelen voltam bármi másra terelni azt.
-Ugye tudod hogy most bámulsz?-nevette el magát mire a napon már harmadszorra jöttem zavarba.
-Ja mi...nem csak...-Dadogtam-a francba!-káromkodtam el magam mikor láttam hogy a kabátom baja igazából a cipzárom volt. Remek vehetel újat.
-Hát ez nem a te napod-mosolyodott el a lány majd ellökte magát a faltól levette magáról bőrdzsekijét és felém nyújtotta.
-Tessék én majd felveszem a szvetterem-mondta mire mosolyogva elvettem tőle a dzsekit és magamra húztam.

Lauren illata áradt belőle. Képtelen voltam nem arra gondolni hogy hány lány érezhette közelebbről az illatát.
-Akarom tudni hogy hogyan intézted el a cikket?-kérdezte miközben tekintetét ismét enyéimbe furta.
-Nos...bevállaltam vele egy vacsorát-a lány tekintete hirtelen megdermedt.
-Értem...-mondta
-Baj van?-kérdezte mire ő csak közelebb lépett hozzám. Megfogta a dzseki cibzárját majd felhúzta a mellemig.
-Nehogy megfázz-mondta mosolyogva. Az a mosoly...mi? Akarom mondani...
-Köszönöm-mondtam a kezeit bámulva amik még mindig a cipzáron nyugodtak. Feljebb vezettem a tekintetem. A lány fél fejjel magasabb volt nálam.
-Azt inkább én-kacsintott majd megindult az ajtó felé.

Kint Camila várt ránk
-Az Lauren dzsekije?-kérdezte engem tanulmányozva.
-Az enyémnek elromlott a cipzárja-Camila tekintete mindent tükrözött. Többnyire azt hogy mit gondol a helyzetről.