AZ ÁSZ ÉS A DÁMA

𝟣.𝟣𝟧

― Érzem a haragotokat és az undorodást.

Haja sármosan merült őszbe, szemei Ryan íriszeihez hasonlóan a barna mágikus árnyalatába merültek, de fakó fénytelenség tükröződött bennük, ahogy hallására támaszkodva a hangok irányába kapkodta fejét.

― Jól nézel ki ― mondta Elliot elhalkulva, hogy megtörje az apja éles beszólását követő csendet.

― Vak vagyok, nem hajléktalan ― morogta mély, ráncolt homlokában összefutott deres szemöldökökkel. ― Úgy érzem egy hölgy is van a társaságunkban nem is akármilyen illattal. Gondolom nem Peter oldalán érkezett, mert nem egy olcsó nőkre valló pacsuli aromája leng körbe.

― Sierra Mitchell, fel nem tett kérdésére válaszolva, Ryan vendége vagyok.

― Örvendek, Conrad Tremblay vagyok, ezen többnyire méltóságos férfiak édesapja ― ráncos kezét hangom alapján felém nyújtotta, hogy beletéve sajátomat egy illedelmes kézcsókkal üdvözöljön. ― Foglaljatok helyet, ne csak álljatok ott.

― Szólok az egyik pincérnek, hogy adjon étlapokat ― igyekezett meglógni Peter, de Conrad, mint ahogy az kiderült, jól ismeri gyermekeit, így előre felkészült az esetleges menekülési egérutak elzárásával.

― Ne fáradj, már rendeltem mindannyiunknak Sierra kisasszonyt kivéve, kinek érkezéséről ugyebár nem tájékoztattak.

― Majd adok az enyémből ― súgta oda Ryan, ahogy leültem mellém, miután ő már a helyet foglalt édesapja mellett. Másik oldalamon Peter díszelgett, aki a lehető legtávolabb akart maradni Conrad-tól, ezért is ültette öccsét a családfő mellé.

― Mivel Ryan volt olyan kedves, hogy hosszú egymás nélkül töltött idő után egy lehetőséget teremtett a találkozásunkra, úgy gondolom illetlenség volna némasággal elvesztegetni a drága időnket. Elliot fiam, te olyan szótlan vagy az este, mi történt?

― Igyekszem csendben maradni, hogy ne bántsalak meg azzal, ha közlöm a gondolataimat és érzéseimet.

― Akármit is hallgatsz el előlem, nem bántasz meg azzal, ha megosztod velem, sőt örömmel venném ezt a bizalmi kezdeményezést. Rég hallottam a hangodat, így akárhogy is, de örülök, hogy egyáltalán hallhatlak újra.

― Te döntöttél úgy, hogy nem akarod hallani a hangunkat, hogy nem akarod tudni mi történik velünk. Miután anya meghalt, fogtad magad és leléptél ahelyett, hogy együtt birkóztunk volna meg a gyásszal és a nehézségekkel. Te miattad lett Peter-ből alkoholista, Ryan-ből munkamániás, belőlem meg egy helyét a világban nem találó útkereső. Te miattad szembesültünk sokszorozódott felelősséggel fiatalságunk ellenére. Te miattad szakadtunk szét.

Eperpiros ajkain gondolkodás nélkül szaladtak ki a szavak, orcái is, akárcsak hangulata, paprikás színben forrt, de szemeiben szomorúság fátyla alkotott átláthatatlan függönyt a derűt maga mögé rejtve. Elliot hangjában hullámzó düh azonban nem a Peter-féle méregáztatta hangulatrontó rossz kisugárzást vetítő érzetet nyújtotta, sokkal inkább gyermeki daccal fűszerezett csalódottsággal haragudott apjára, amiért nehéz időkben nem nyújtott támaszt nekik. Legalábbis ő így látta, míg Conrad egész másképp és ennek hangot is adott.

― A szálloda másik felét megörökölve immáron teljes tulajdonjoggal dönthettem volna úgy is, hogy egyedül vezetem az üzletet, ti meg keressetek munkát, ahol akartok, aztán vagy megéltek belőle, vagy nem. De úgy határoztam, hogy ha bár tulajdonilag enyém a hotel, ti irányíthatjátok, a rangidős Ryan ötven, míg Peter és te huszonöt-huszonöt százalékban szólhattok bele a dolgokba. Én pedig, az ápolásra szoruló, korábban megrendíthetetlennek látott családfő kiszolgáltatottá váltam, ezért inkább úgy határoztam, hogy nem akarom a fiaimat kitenni annak az elkeserítő látványnak, hogy lássák ahogyan a több, mint ötven éves apjukat kisgyermekként kell ellátni, mert magáról nem tud gondoskodni. Ha másképp tehetném, másképp csinálnám, most, hogy tudom, hogy te így látod a dolgokat és nem úgy ahogy én. Mert az én szemem előtt végig a ti stabil anyagi hátteretek és jólétetek lebegett, hogy ha már érzelmileg nem támogathatlak titeket az elveszett szemvilágom miatti depressziómból kifolyólag, legalább ti ebből ne érezzetek semmit és a körülményekhez képest ne nyomorodjatok meg ilyen fiatalon.