The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

80

80.rész

Az ebéd közben végig viccelődtünk. Mellénk ült le Max, Didi, Ben Wyatt és Guillaume is. A kantinból kifelé jövet már semmi kedvem sem volt melózni.

- Toljuk el a megbeszélést holnapra? – kérdezte Christian.

- Jók a megérzéseid. – mosolyogtam rá – De nem kell. Zavarjuk le ma.

- Senki nem várja el, hogy álladóan kétszáz százalékon teljesíts.

- Én várom el magamtól.

- Azért lógni is lehet néha.

- Észben tartom. Egyébként lehetne egy kérésem.

- Kérni lehet bármit, de nem garantálom, hogy meg is kapod. – nevetett.

- Kackac.

- Tehát?

- Nem lenne nekem itt egy iroda? Nincs kedvem a kettes épületben a marketinges csoporttal egy kupacon lenni. Kedvesek, érti dörgést, de én nem akarok velük egy légtérben lenni.

- Mert?

- Nem szeretek méhkasban melózni. Ott meg egymás nyakán vannak, ha a nekem szánt irodát megszűntetnénk kényelmesebben elférnének. Tudom, hogy az elődeim ott szerettek ülni a csapat mellett, de én nem akarok. Úgyis emailen nézem át a terveiket és heti egy-két meeting elég. Nem kell heti öt nap látnom őket, és mindent ellenőrizni. Az én tárgyalásaimhoz kicsi lesz az ottani konferenciaterem, és az irodám is. Nem hogy egy öt fős delegációt, de egy embert sem tudnék leültetni. Plusz úgyis veled, meg az itteni fejesekkel kell egyeztetnem szinte naponta. És jobban tetszik ezaz épület. Ne értsd félre jó? De kedvellek, és szeretek olyanok mellett dolgozni, akiket kedvelek. A Parlament épületében is azért cseréltem irodát, hogy mellettem olyan miniszter és titkárság legyen, akiket legalább el tudok viselni. A futamokon jó azaz iroda ahogy van, de itt szeretnék egy normálisat, kellemes környezetben. Ha lehet, ha nem akkor majd kitalálunk valamit.

- Kicsit sűrűn vagyunk itt, de megoldjuk.

- Nézd senkit nem akarok kitúrni.

- Tudom. Adrian holnaptól szabin lesz. Használhatod az ő irodáját a szünet végéig, addig kitalálunk valamit oké? De számíts nagyra.

- Ha picit nagyobb, mint amit a másikban adnátok az már jó.

- Ablakos legyen igaz? – pötyögött a telefonján, és felnézett – Láttam, hogy gyakran nyitva volt a hétvégén is.

- Igen szeretem a friss levegőt.

- A folyosó végén az én emeletemen van egy kicsi raktár és mellette egy kis titkárnői szoba. Ha a kettőt összenyitjuk és kipofozzuk akkor az szerintem lehetne egy új ideiglenes iroda míg átszervezem a beosztást.

- Miért szerveznéd át? Most mondtad, hogy tudtok csinálni egy új irodát, az nekem tökéletes.

- Kicsik az ablakok, és nem tudom összességében elég lenne e neked?

- Akkor tetess be nagyobb ablakot, az nem lehet nagy gond. Egy ablakcsere falazással max pár nap. Nézzük meg mindkét szobát.

- Jó. – terelt a lépcső felé.

A raktár jó, ha volt öt négyzetméter, a titkárnői meg talán tizenöt. Az ablakok elég kicsik voltak, de csere után az egész tökéletes lesz, el is képzeltem.

- Jó lesz.

- Biztos?

- Ha mondom.