The one-night affair. Love or business? (Toto Wolff fanfiction)

82

82.rész

A konyhába a pultot letörölte fertőtlenítő kendővel, amin majdnem felröhögtem, de végül csak teli szájjal vigyorogtam. Szórakozottan néztem ahogy mindent szisztematikusan kipakol, majd nekilát a szeletelésnek, és darabolásnak.

Felültem a pult végére a vágódeszka mellé, és amíg a tűzhellyel meg a tojásösszekutyulásával, fűszerezésével foglalkozott elkezdtem megenni a karikára vágott paprikát.

- Te mit csinálsz?

- Mondtam, hogy én is éhen halok.

- Ez a konyha, szállj le onnan. – bökött rám a fakanállal.

- Nem szállok, ha azt akarod, hogy ne itt üljek, gyere ide és szedj le. – cukkoltam, mire hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Szóval? – kérdeztem egy újabb paprika darabot rágcsálva – Mi a fene történt ma?

- Alig tudtam bemenni Bécsbe, le volt zárva a város. Fél óráig magyaráztam a rendőrnek, hogy a családom ott lakik, és be kell jutnom. Végül felhívtam az ismerősöm osztrák belügyminisztériumban, hogy beengedjenek. A gyerekeim először örültek, hogy látnak. Aztán már kevésbé.

- A fiad lehordott, a lányod meg kiakadt.

- Ben minősíthetetlenül beszélt velem, minden aljas rohadéknak elhordott. Közölte, mérhetetlenül gyűlöl, mert én egy aljas szemét vagyok, aki rommá csalta az anyját, meg most már Susiet is, és mindkettőjük szívét darabokra törtem a viselkedésemmel. Nem érti minek nekem feleség meg gyerekek, ha nem is érdekel mi lesz velük miután én mindent szétvertem magam körül. Szerinte egy vén fasz vagyok, akik még mindig fiatal csajokat kúrogat és hajszol, mert én még mindig azt hiszem harminc vagyok, akit semmi felelősség nem köt.

- Szó szerint vagy ez a finomított verzió volt?

- Szó szerint.

- Au...És a lányod.

- Rosa sírt, és lehordott, mert megint szétvertem a családunkat és a többi. Aztán mindketten nekem estek, hogy mi lesz Susieval, Jackkel, meg az új babával.

- Susie elmondta nekik?

- El. És úgy tálalta, hogy én nem akarom, és én kényszerítem abortuszra. – csapta le a serpenyőt a tűzhelyre.

- Kérlek fogd vissza magad, mert még neked esik bajod nem a konyhának. – hajoltam oda, és megfogtam a karját.

- Nem hitték el, hogy én akarom azt a gyereket. Ráadásul fiam a plafonon volt, mert volt róla győződve, én felelőtlenül viselkedtem Susieval.

- Felelőtlenül?

- Susie azt mesélte, kibékültünk Monaco előtt. És én egy újabb gyerekkel akartam megerősíteni a kapcsoltunkat. Ergo gyereket akartam csinálni! Most meg itt van, és mivel van egy új ribim, már nem kell a baba, mert teher lett.

- És volt feleséged mit mondott ezekre?

- Azt mondta a gyerekeimnek igaza van, de ő sem megvédeni nem fog, sem a gyerekeim pártjára nem áll. Rendezzem le ezt velük egyedül, ha már félre is tudtam dugni, megint.

- De végül veled jöttek?

- Nem. A lányom talán még hajlott volna rá, de a fiam őt is lebeszélte. Közölte, nem szorulnak a védelmemre, mert eddig is csak hétvégi vagy inkább ünnepnapi apuka voltam. Nem érdekelt mi van velük, alig kerestem őket, és köszönik nem kérnek belőlem hagyjam őket békén.