A Hírnév Karjai Között

A karkötő

Hétfőn mint mindig most is korán be kellett mennem. Már csak pár nap volt a fellépésig pontosabban kettő. Wyatt felajánlotta hogy bevisz amit el is fogadtam mert olyan álmos voltam hogy képtelen lettem volna vezetni. Kiszálltunk a kocsiból ő pedig megvárta míg mellé érek.
-Tényleg sikerült az álmod. Menedzser lettél-mosolyodott el aranyosan.
-Még csak próbaidő ne feledd-nevettem el magam kissé zavarban. Mostanába többször jöttem zavarba mindt bármikor eddigi életemben.
-Szuper leszel. Eddig is az voltál nincs mitől tartanod-ölelt át én pedig belefúrtam fejemet a vállába és belélegeztem jellegzetes párfümje illatát.

Hallottam mellettünk négy ajtócsapódást de nem igazán figyeltem. Felemeltem tekintetem hogy Wyatt szemébe tudjak nézni. Azok a mélykék szemek mindig is a gyengéim voltak. Elmosolyodott halványan miközben a hátamat simogatta.
-Bocs hogy megzavarjuk az idilt de becsengettek-hallottuk meg mellettük Camzi hangját. Odakaptam a tekintetem majd nem is tudom miért de úgy éreztem mintha rajtakaptak volna minket valami illegális dologban. Gyorsan elengedtem a fiút.
-Megzavartunk valamit?-nézett Dinah Camilára majd rám.
-Nem dehogy pont jókor ezt vissza akartam adni-vettem le a bőrzsekit magamról majd Lauren felé nyújtottam. Ahogy elvette tőlem a kezünk összeért engem pedig megint hatalma alá volt az a bizonyos érzés.

Elköszöntem a fiútól majd befelé vettem az irányt. Beléptem a már jól megszokott irodámba és abban a pillanatban megszólalt a céges telefonom
-Jónapot Theresa Gray?-kérdezett bele egy női hang
-Igen tessék-mondtam a vállammal tartva a mobilt hogy le tudjam venni a táskámat a hátamról.
-A nevem Lucy. Abban a hotelben dolgozok amiben a Fifth Harmony fog megszállni. Csak annyit akartam kérdezni hogy hány északára terveznek maradni?-hangja kedves volt ami a mai napomban pontosan elfért.
-Csak háromra-feleltem mire ő csak ühüm-özött egyet.

Belemerültem a papírmunkába. Meghívások, fellépés engedély kérések stb. Pár óra múlva már úgy nézett ki az asztalom mindtha csak papírtornádó söpört volna végig rajta.

*Camila

Miután elénekeltük a dalt vagy ezredjére nem tudtuk nem észrevenni Lauren viselkedését. Dinah-val összenéztünk.
-Lauren minden oké?-kérdeztem meg elsőnek mire Loló kérdőn fordult felém.
-Fáradt vagyok-morogta a lány majd a víz autómatához ballagott és töltött magának. Aggódtunk érte mind a hárman.
-Bisztos? Semmi köze ennek a fáradságnak Tessához?-kérdezett rá óvatosan Dinah
-Miért jöttök folyton vele?-emelte meg a hangját hirtelen.
-Azért mert mind láttuk hogy mi történt köztetek a buliban-Ally jutott szóhoz.

Mielött Laur válaszolhatott volna kinyílt az ajtó és a menedzserünk sétált be rajta. Mikor meglátott minket értetlenül nézett körbe.
-Nem láttátok Danielt?-kérdezte a hangmérnököt keresve aki nemrég vette ki a pár perces szünetét.
-Ebédel-monta Ally mire ismét néma csend borult ránk.
-Akkor visszanézek késöbb-mondta
-Ne!-kiáltottam utána. Lauren eléggé meglepődött.

Mivel Dinah-van egy hangon táncoltunk ezért szerintem tudta mit művel amikor közelebb léptem Tessához.
-Miért?-kérdezte a lány
-Csak akartam kérdezni tőled valamit-mondtam majd elkezdtem agyalni azon hogy mégis mit tudnék tőled kérdezni.
-Csak azt hogy -ebben a pillanatban Daniel nyitott ajtót.
Minket látva megdermedt.
-Mi ez a feszültség?-kérdezte a kávéjával a kezébe.
-Mi csak beszélhettünk-a kezemet átraktam Tessa vállára majd a másikat Lauren vállára mire ők megtalálták egymás tekintetét. Mi ez ha nem szexuális feszültség?
Dihah súgott valamit Lauren fülébe mire ő azonnal elszakította tekintetét Tessáétól.

*Theresa
Lauren megszakította a tekintetét az enyémtől.
-Tess keresett téged-mondta Danielnek mire én bólintottam. Odébb sétáltunk majd megbeszéltem vele hogy ő legyen a hangmérnök mert benne jobban megbízik a csapat. Miután ezzel végeztem úgy döntöttem szívok egy kis friss levegőt.

Nem lehettem sokáig egyedül mert kinyílt a bejárati ajtó és Lauren sétált mellém
-Te tudod mi bajuk van?-kérdeztem tőle mire ő csak megvonta a vállát és meggyújtotta a szokásos cigiét.
-Ma lesz a vacsorád ugye?-kérdezte mire oda kaptam a tekintetem.
-Igen-válaszoltam szűkszavúan mire ő felém furdult. Ismét elvesztem a szemeibe mint valami alkalmi vakság.
-Add a kezed-mondta mire felé nyújtottam a kacsóm. Megfogta majd közelebb lépett és felém nyújtott valamit.
-Ezt miért kapom?-kérdeztem miközben ő egy karkötőtt helyezett a csuklómra amin egy nap alakú medál lógott.
-Emlékeztessen arra hogy ő egy újságíró...ha rá nézel a karkötőre jusson eszedbe a banda-akadt meg mire csak elmosolyodtam és a csulómon lévő karkötőt bámultam.
-Ezt úgy mondod mintha nem akarnád hogy elmennyek vagy csak félsz hogy kikotyogom hogy hogy iszod a kávéd-ismét felé fordultam ő pedig engem lesett.
-Bármi megeshet csak vigyázz mit mondasz-válaszolta határozottan.
-El sem hiszem hogy ilyen izgalmas próbaidőm van-nevettem fel nagyjából csak magamnak.
-Ha akarod még izgalmasabbá tehetem-Lauren arca olyan magabiszosságot sugalt amit emberből ritkán látok.
-Nem nekem kellene?-nevettem fel. Leuren megindult befelé csak út közben válaszolt.
-Szeretek irányítani. Bár emiatt még senki sem panaszkodott. Inkább élvezték-halvány mosolyra húzta ajkait majd otthagyott.