Harry and the Nutcracker [larry stylinson fairytale]

Karácsony este

NYOLCADIK FEJEZET:
MEGÉRI HINNI A CSODÁKBAN

🎄

Az egykor ragyogó színekben pompázó, állandóan élettel teli palota szürkén és megviselten fogadta magába az egyre csak érkező rágcsálókat. Egérkirály látszólag nem volt elégedett semmivel - az alattvalói nem elég hűségesek, szolgálói nem elég gyorsak, katonái nem elég talpraesettek.

- Gyorsabban, te istenadta szerencsétlenség! - ripakodott rá az egyik megterhelt férfira, aki szemmel láthatóan majd összeroskadt a hátán cipelt temérdek mennyiségű tüzifa súlya alatt. Ám hiába a teher, újdonsült uralkodója haragjától (valamint hű szolgáinak ostorcsapásától) jobban tartott, így erején felül is igyekezett gyorsabban szedni a lábait, és a fadarabokat az udvar közepén szépen növekvő halom tetejére hajította.

Diótörő, Harry, Horan százados és Cowell kapitány immár egy újabb Styles sarjal kiegészülve, a harmadik emeleti körfolyosón rejtőzve igyekezték felmérni a helyzet súlyosságát. Louis szíve - ami szerencsére nem változott fává - összefacsarodott a látványtól. Ezek között a falak között nőtt fel, itt tanult meg járni, olvasni, táncolni. Ezek az otromba rágcsálók pedig pont az édesanyja kedvenc kertjében akarnak máglyát gyújtani! 

Harry figyelő szemeit nem kerülte el az egykori herceg fájdalmas pillantása, így kezeit a faragott vállakra helyezve, részvéttel teli mosollyal igyekezett a tudtára adni, hogy számíthat rá. Diótörő azonban már emberként sem szerette, ha mások gyengének látják - fabábuként meg pláne! Így aztán pillanatok alatt rendezte arckifejezését, és az ír katonatiszt felé fordulva, egy viccel próbálta meg oldani a rájuk telepedett, sötét hangulatot.

- Vajon mennyi az esélye, hogy csak a palotát akarják felfűteni?

Játékos megjegyzése egészen különböző reakciókat kapott. Gemma, újonc lévén még egész szórakoztatónak találta, de látványos szemforgatása mögött pedig Harry sem tudta elrejteni mosolyát. Cowell kapitány a létező összes eszközzel igyekezett úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna a humorizálást, Niall pedig fejcsóválva horkantott egyet.

- Ha így is van, téged szeretne gyújtósnak! - jegyezte meg laza vállvonással kísérve.

- Azt majd meglátjuk! - jelentette ki Louis - Diótörő - elszántan, majd ellökte magát a korláttól, fejével intve a többieknek, hogy kövessék. Szélesre tárta a lépcsőházba vezető nehéz ajtót, majd maga elé tessékelte a többieket. Amikor pedig Gemma sarka is a küszöb másik oldalára került, hirtelen bevágta mögöttük az ajtót, gondosan ügyelve arra, hogy ne lehessen kinyitni, majd figyelmen kívül hagyva Harry kétségbeesett kiáltását visszarohant, és az oszlopfőbe kapaszkodva felmászott a korlátra, hogy biztosan magára vonja Egérkirály figyelmét. - Hát így kell vezetni egy Királyságot, te tudatlan rágcsáló?!

Az otromba uralkodó meglepve vette tudomásul a váratlan vendég érkezését, de kétségbeesésnek nyoma sem volt rajta. Szemei fenyegetően villogtak Diótörő irányába, ami nem csak a szolgaként dolgoztatott falusi embereket riasztotta meg, de saját katonái is reszketve igyekeztek menedéket találni.

- Épp időben érkeztél a mulatságra! - kiáltotta végül Egérkirály, mielőtt jogara egyetlen suhintásával lángra lobbantotta az időközben méretesre nőtt tüzifa halmot. Diótörő hercegi szíve hasonlóan hevesen égett, bosszút követelt mindazon szenvedésért, amit neki és a népének el kellett tűrnie. Bántotta a lelkiismerete, amiért nem volt bátorsága korábban szembeszállni ezzel az undok egérrel, de elhatározta, hogy most nem fog megtándorodni. Elszánt mozdulattal vetette le magát az erkélyről, egyenesen az önelégült rágcsáló elé érkezve.