The unknown

2💚

Lent még beszélgettünk az illetővel viszont furcsa érzésem volt. Úgy gondoltam a sors is közre játszott a pár percel ezelőtt történt dolgokhoz. 
-Dóri! -szakította meg a gondolat menetemet apám.
- Igen? Ne haragudj elbambultam. -Mondtam miközben elég kínosan éreztem magam 
- Kérdezték hogy melyik iskolába szeretnél járni
- Oh -nézek rá az illetőre ő pedig egy hatalmas érthetetlen mosollyal várja a válaszom 
- Hát én öhm a Budapesti innovatív gimnáziumba szeretnék járni -Válaszoltam majd elhintettem egy kisebb kínos mosolyt.
Még beszélgettek én felmentem és bepakoltam a szobámba.
Próbáltam berendezkedni és szokni az új környezetet mikor is meghallottam a szobám falán keresztül egy zenét." Hate me, hate me, tell me how you hate me" Nagyon jó volt végig hallgatni. Perceken át gondolkoztam vajon ki rendelkezhet ilyen szép hanggal. Nem az eredeti előadóé volt az biztos. Ugyan azt meg ismerném. Perceken át törtem a fejem hogy vajon ki lehet ez aztán rájöttem. Az az ember ki ezt a szép hangot az birtokolja, egy és ugyan az a személy aki ma a táskáimmal segített. Attila volt az.  Kis idő múlva beesteledett.A fürdőszobából a hálóba lépve  újra hallottam ugyan azt a tökéletes hangot csak már egy másik zenében kiteljesedni. Arcomra mosoly költözött ugyanis a dalt mely a szobám falán szűrődött át ismertem, ennek eredményeképp, ügyelve hogy ne hallja senki Attilával együtt énekelni kezdtem. "you could say you miss all that we had
But I don't really care how bad it hurts
When you broke me first
You broke me first " Csak a refrént énekeltem hisz nem szerettem volna elrontani az összképet. A továbbiakban hallgattam bár nem sokáig. A hangja szépsége és a zene ritmusa miatt hamar álomba merültem.
Eltelt 2 hét és egyszer sem láttam viszont minden este az ő hangjára aludtam el.
Majd egy nap jött egy messenger üzenet....
Ő írt...... Egyszer csak elkezdtem remegni pedig még egyátalán nem ismertem. Talán csak szükségem volt valakire aki bármikor ott van. Nem szeretnék görcsösen jóba lenni vele viszont az üzenet láttán megörültem. 
A tartalma a következő volt : " Henlo! Tudom nem ismersz még viszont szükségem lenne a segítségedre. Megkérhetlek hogy ma segíts nekem sütni egy tortát? nem vagyok egy konyha tündér és elkél egy női kéz mellettem. Na mit szólsz? "
Természetesen igent mondtam viszont előtt leckét kellet írnom így a válaszomban az is benne volt, hogy késni fogok.
Kb 20 perc múlva át is mentem, izgultam ugyan is csak idősebb, nálam jó benyomást akartam kelteni. 
Kopogtam majd ajtót nyitott -egy szürke maci naciba volt egy fekete pólóban és a fején a zöld fejpánt ami akkor is rajta volt amikor először láttam.
- Szia! jöttem, ahogy ígértem - mosolyogtam fel rá barátságosan
- Szia! oh ne haragudj hogy kicsit ilyen itthoniasba vágtam magam. Ha tudom, hogy ilyen hamar jössz át öltözök egy kicsit . De gyere csak be ! 

Beléptem az ajtón majd körül néztem miközben le vettem a cipőm és a konyha felé vettem az irányt.
- Mik a tervek ? -kérdeztem érdeklődően
- Tudod, egyik haveromnak szombaton lesz a születésnapja és rengeteget segített nekem eddig így szeretném ezzel meglepni. Plusz nem tudom mit kéne neki venni, nem vagyok túl jó az ajándékok terén. -nézett rám mosolyogva 
Kissé bele merültem a szinte végtelennek látszó barna szemeibe.Egy pár másodperccel később el is kezdtünk sütni.