Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Haragvó energia

A tervük jól működött, és Xiao Zhan boldog volt. A sorozatban ezen a ponton az volt a szerepe, hogy Chenqingen játszva gyengítette a Wen klánt a valódi csata előtt. Most, mivel képtelen volt használni a haragvó energiát, megkérte Lan Wangjit, hogy játsszon helyette. Lan Wangji belement, és találtak egy félreeső helyet azon a hegyen, amiről Xiao Zhan tudta, hogy a Wenek a közelében vertek tábort.

Lopott egy kötegnyi húrt és talált néhány régi, törött korsót, amiket összekötött a húrokkal, aztán a törött cserepeket és lyukakat nedves agyaggal tapasztotta be – ami lényegében csak a hegy földje volt, vízzel keverve. Lan Wangji precíz célzási képességét kihasználva eldobáltak néhány korsót, amik hozzá voltak kötve egy nagyobb edényhez. Ez utóbbi Lan Wangji előtt állt, aki felkészült rá, hogy játsszon a guqinen.

– Mi értelmük van az előkészületeidnek? – kérdezte Lan Wangji.

– A hang rezgésekkel terjed. Arra gondoltam, hogy ha felerősítjük, talán még nagyobb lesz a hatása? – gondolkodott Xiao Zhan. Sosem voltak igazán jó jegyei fizikából, és csak ennyit tehetett a limitált tudásával, eszközeivel és szakértelmével. – Csináltam már hasonló játéktelefont papírpoharakból kiskoromban, úgyhogy igazából nem biztos, hogy működni fog, de elméletben igen.

Mivel ötlete sem volt, hogy valójában hány Wen lesz itt (elvégre a filmforgatás alatt csak annyi statisztát vettek fel, amennyit a helyszínek megtöltéséhez muszáj volt, és arra végképp nem emlékezett, hogy hány Wen klánbeli halt meg ebben a csatában a regény szerint... ha egyáltalán le volt írva), úgy gondolkodott, hogy kimaxolja a hangok hatósugarát, hogy biztosan elérjék az ellenséget. A húrok elég vékonyak voltak ahhoz, hogy ne lehessen őket észrevenni, és a Wenek nem voltak kifejezetten rendszeretők. Elég sok eszközük és szemetük hevert szerteszét, úgyhogy senki nem gyanakodott egy-egy elhajított korsó láttán.

– Papírpoharak... tele...?

– Koncentrálj, Lan Zhan.

– ... Miért nem használsz talizmánokat, hogy közvetítsd a hangot?

Mert fogalmam sincs, hogy hogyan kellene megrajzolni őket! Xiao Zhan sikítani akart.

– Khm, ha meglátják a talizmánokat, akkor azonnal tudni fogják, hogy kultivátorok vadásznak rájuk. De látod, Lan Zhan, ezek az emberek elég sokat isznak, és az alkoholos korsóikat otthagyják mindenfelé. Senki nem fog gyanakodni egy-egy öreg korsóra

– ... Mn.

Xiao Zhan megköszörülte a torkát.

– Mindegy, ez még csak az első lépés. Ez lesz a második – mondta, és elhajított egy vödörnyi rothadt ételmaradékot, amit a konyhából szerzett. A rothadt sertésbelsőségek, bőr és csontok, amiket shijie dobott félre a levesfőzés után, lezuhogtak a patakban, amiről tudta, hogy a Wenek ivóvíznek használják. – Soha ne becsüld le a hasmenés erejét!

– ... Azok... rothadt ételmaradék?

– Tudod, Lan Zhan, vannak a világon olyan dolgok, amiket puszta szemmel nem látni: rossz, nagyon rossz dolgok, amik megbetegíthetik az embert. Ezek a baktériumok. Lehet, hogy a kaki még jobb lenne, de majdnem egy óráig tartott az utazás, és eszem ágában sem volt egy vödör kakit cipelni egy órán keresztül. Mindegy, a túlsó oldalon pár kővel és sárral egy kis gátat építettem a patakra, úgyhogy ezek a maradékok benne fognak maradni egy darabig a vízben.

– ... És mit csinálnak?

– Bepiszkítják a patakot – dohogott Xiao Zhan. – És mi történik, ha piszkos dolgot eszel vagy iszol? Felháborgatják a gyomrodat! Azok a Wenek képtelenek lesznek harcolni ellenünk, mert hamarosan a saját csatájukat fogják vívni a záróizmaikkal!