Waitin tor the Sunshine

#2

,,Vajon Nam ennyire súllyos állapotú lenne? De őt csak nem bántja. Ugye?"

******[Y/N] szemszöge****

Ott álltam az ajtó előtt. Vettem egy mély levegőt. Próbáltam felkészülni a legrosszabbra, de nagyon féltem. Ő már lehet nem az akit régen ismertem. A leleteiből láttam egy részletet és az nem volt túl bizatató.

---------------------------------------------------------

Alany neve: Kim Namjoon

Alany kód: B714401T007S

Cela szám: Elkülönített szekció:1-es

Státusz: Veszélyes!

S.leírás: Az alany hihetetlenül agresszív, öngyilkos hajlamai gyakoriak. A halucinációs szerek túl  intezívek. Az alany úgy tűnik teljesen elvesztette az eszét.

Javasolt kezelés: Golyó a fejbe

Gyógyszer adagolás: nyugtató

Gy.rend.: 12 óra/pirula

Megjegyzés: Az alany le van kötözve. A zubbony ruhát semmilyen esetben sem lehet levenni róla.

---------------------------------------------------------

Egy utolsó mély levegőt vettem, majd lelőttem a lakatot az ajtóról. Lassan belöktem a vasajtót. Félhomály volt a szobában, de amit ott láttam megdöbbentő volt. A falakra puha bőr volt felszerelve. De azokból több le is volt szakítva és ami épp volt, arra alvadt vér száradt. Balra néztem és az egyetlen dolog ami a szobában volt az egy ágy volt. Rajta ült a keresett festett szőke fiú. Háttal nekem görnyedt előre. Egy kényszer zubbony volt az egész testén amit szíjjak fogtak össze a hátán. (Fenti kép)
A sokkból felébredve tettem előre pár lépést. A talaj megreccsent a lábam alatt amitől kirázott a hideg. A szőke fiú lassan hátra nézett a válla felett.

-Namjoon! Én vagyok [Y/N].-Szóltam hozzá miközben kezdtem eloldozni.

-Már megint?-Morogta és kitépte magát a kezeim közül, majd behúzott egyet. Annyira hirtelen ért hogy, a földön landoltam. A lába még mindig össze volt szíjjazva ugyan, de ez cseppet sem zavarta. Leszállt az ágyról és kihasználva a sokkomat kaptam mégegyet. Oldalra vetült a fejem és vért köhögtem fel. Letérdelt hozzám és megfogta a ruhám.

-Megmondhatod a rohadt főnöködnek, hogy többet ezt nem veszem be!

-Tessék?-Kérdeztem vissza mire csak visszacsapott a földre és közelebb hajolt.

-Többé nem dőlök be!-Ismételte szavait.

-Nam. Én igazi vagyok. Haza akarlak vinni.-Szóltam gyengéden és felemeltem a jobb karom. Végig simítottam az arcán. Egy pillanatra megenyhült. Azt hittem sikerült meggyőzni arról, hogy ez a valóság. Majd aztán megfogta a karom és eltörte egy egyszerű mozdulattal. Persze nagyon fájt ezért felsikítottam.  Csak nézte ahogy szenvedek.

-Érdekes, a többiek már feladták volna. Miért vagy ilyen kitartó?

-Mert-

-Itt meg mi folyik?-Hallottam meg Jungkook hangját ami a végén elcsuklott.

-Tch...ma nagyon kitartóak. Tényleg kaptam még egy Kook szimulációt is. Le vagyok nyűgözve.-Mondta gúnnyal csöpögő hangon.

-Micsoda?

-Jungkook. Segíts.-Mondtam miközben folytak a könnyeim a fájdalomtól. A fiú egy pillanat alatt megragadott egy fém darabot és leütötte vele az engem lefogó fiút. Rámesett és a nyugodt szuszogásából ítélve elájult. A fiú teste nehéz lehetett, de annyira fájt a karom hogy, ezt nem is érzékeltem. Annak ellenére, hogy eltörte a karom mégis aggódtam a fiú miatt. Hiszen igéretet tett. És Nam sosem szegné meg a szavát, hacsak nem önmaga.

****Visszaemlékezés****

A reggel kissé hideg volt. Ezt már akkor tudtam amikor felkeltem, látva a zuzmarát az ablakon. Gyönyörű mint mindig. Kinézve az ablakon a havas táj tárult elém. A tér közepén állt egy hatalmas fenyőfa. Szép díszek csüngtek a fán és boák tekerték körbe. A híres neves hatalmas csillag is a helyén, a fa tetején tündökölt. Elszakadva a látványtól indultam meg a rezgő telefonom felé. Felvillant a képernyő. Nam az.

Namjoon: Lassan ott vagyok!

Meglepettségemben a fejemhez kaptam. Elaludtam. Basszus! Basszus! Basszus! Villámgyorsan a szekrényemhez léptem és kikaptam valami ruhát. Felöltöztem amilyen gyorsan csak tudtam és már a telefonnal a kezemben indultam is. Ahogy leértem a lépcsőn és kimentem a főajtón, megcsapott a csípős hideg. A sálamat a nyakamban kicsit meghúztam és tovább sétáltam. A téren állt pár kisebb bódé, azokból kürtöskalács, forraltbor és még egyébb finom illatok távoztak egyenesen az én orromba kúszva. Sietősen lépkedtem nehogy elkéssek. Nem sokat kellett sétálnom, hiszen van egy amolyan helyünk. Inkább egy félreeső hely Busanban. Vagyis ilyenkor biztosan. Karácsony van szóval nem mindenki sétálgat csak úgy. Szóval ez a hely nem más mint a tengerpartnál a még a füves területen egy magányos pad. Kicsit félreesik a strandtól, így nem sokan ismerik. Mire odaértem a padunkhoz addigra már láttam a jelenleg szőke fiút háttal nekem. Lassan hátranézett a vállafelett és elmosolyodott. Leültem mellé majd szoros ölelésbe zártam. Érzetem hogy a meleg izmos karjaival átölel. Elválltam tőle mire a szemembe nézett.

-Akkor ma a fiúk is jönnek. Kicsit késni fogunk még van egy kis dolgunk.

-Hát persze.-Húztam el a szám.

-Hé, mi a baj?-Hajolt közelebb és megakarta érinteni az arcom, de én elemeltem azt. Kicsit meglepődve visszahúzta a kezét.

-Hát ez...vagyis....ha azt parancsolnák neked engem is eltennél lábalol?-Néztem félre. Nam meglepetten nézett rám. Már vártam a keserű igazságot amikor gyengéden szinte suttogva szólt hozzám.

-Téged nem bántanálak. Soha. Ígérem hogy, nem foglak elárulni. És persze a fiúkat. Ti vagytok a családom.-Nekidönötte a homlokát az enyémnek, s úgy nézett a szemembe.

*****Visszaemlékezés vége*****

Jungkook lerángatta rólam a fiút, majd aggódva felém hajolt.

-[Y/N]. Mi történt?

-Na-Nam, megtámadott. A-Azt hiszem, megakart ölni.-Bugyantak ki az első könnycseppeim. Kook óvatosan magához ölelt. 

Helo! 

Te, aki éppen idetévedtél és olvasod ezt a könyvet. Sajnálom a hosszú kiadást, de újra itt vagyok és mindent megteszek, hogy ez a könyv minőségi munka legyen. Ha észrevettél valamit és lenne pár szavad, amivel segíthetnél feljavítani a könyvet, kérlek jeygezd le ezt a comment szekcióban és tedd közzé. Segítségedet előre is köszönöm. A helyesírási hibákért bocsánatot kérek, igyekszem minnél jobban odafigyelni.