- Aha persze. Fogadjunk hogy ki akarod használni!! - nyerte vissza az erejét Minho, és dühösen nézett az idősebb szemeibe. Addigra viszont Chris elvesztette az önuralmát, és nem próbálta meg leállítani őt, pedig lehet jobb lett volna.
- Nem akarom kihasználni! Még mindig híresebb vagyok mint ő. Látszik milyen műveletlen vagy! Én vagyok az egyik leghíresebb kortárs költő! - nem leszólni akarta Felixet, csak megnyeri a vitát Minho ellen.
- Ebből is látszik hogy mennyire egoista vagy!
- Hát persze. Foglalkozzak a véleményeddel mikor fogalmad sincs hogy én milyen helyzetben vagyok.
- Jaj te szegény! Nehogy megsajnáljalak. - forgatta a szemét, ezzel még jobban felidegesítve Chris-t- Nem kell megsajnálj. De legalább ne szólj bele egy olyan dologba amiről fogalmad sincs! Nem tudod hogy milyen az amikor nem mehetsz ki az utcára mert mindenki kiszúr és odajön egy közös képre! Nem mehetek sehova normális ruhában, muszáj mindig sapkát és maszkot hordjak, máskülönben nem lenne egy szabad percem sem! De neked nem kell ezzel foglalkoznod, te oda mész ahova akarsz, azt csinálsz amit akarsz, mert nem lesz belőle különösebb problémád! De ha én véletlenül elutasítok valakit, máris minden arról szól hogy milyen bunkó voltam egy ártatlan emberrel! Képtelenek felfogni hogy nekem is lehet rossz napom!
- Arra viszont még mindig nem adtál választ hogy mit akarsz Felixtől!
- Már az elején választ adtam rá! Szeretnék egy normális barátot! Ugyanis neked valószínűleg fogalmad sincs arról hogy milyen az amikor nincsenek barátaid, és minden körülötted lévő személy minimum tizenöt évvel idősebb nálad!
- Nem érdekel! Hagyd békén az öcsémet!
- Nem fogod megmondani hogy mit csináljak! - Chris érezte hogy kevésre van attól hogy adjon egy pofont a fiatalabbnak.- De igen! Szállj le róla! Neki van elég barátja! Akik normális emberek! El tudom képzelni hogy milyen lehetsz te barátként. Biztos mindig kijavítod ha valamit rosszul mond, és állandóan okoskodsz. - gúnyolódott Minho, Chan haragja pedig egy pillanat alatt elszállt, és megpróbálta megállítani a könnyeit, de nem sikerült, így hát teljesen megsemmisülve állt a barna hajúval szemben, bár azt nem tudta hogy miért estek ilyen rosszul a szavai.
- Én nem vagyok ilyen. - suttogta majd a következő pillanatban Felix kijött a teremből és megtorpant. Csodálkozva pislogott a dühös Minhora és a könnyező Chris-re.
- Mi történt itt? - ez volt az össz amit ki tudott mondani.- A drága barátod azt hiszi hogy ő a legcsodálatosabb élőlény a földön. - vigyorgott gúnyosan Minho, miközben továbbra is szikrázó szemmel nézett a szőkére. Bár nagyon rosszul estek neki
- újra - a szavai, Chris hálás volt hogy nem kezdte rögtön azzal hogy kicsoda is ő a valóságban. Viszont biztos volt benne hogy előbb utóbb meg fogja neki mondani, így minden bizonnyal a barátságuknak is vége.- Sajnálom Felix. - mondta halkan még egy utolsó pillantást véve a vörös hajú gyönyörű szeplőire, melyek az apró, sziporkázó csillagokra emlékeztették, majd hátat fordított és elment.
ESTÁS LEYENDO
𝐒𝐭𝐚𝐫𝐬 𝐨𝐧 𝐲𝐨𝐮𝐫 𝐟𝐚𝐜𝐞 | Chanlix | ✓
FanficEgy fiú aki nem hisz a karácsonyi csodában. Egy másik fiú aki csak a karácsonyi csodában hisz | Chanlix(Bang Chan + Felix) | | yaoi | | rövid részek | | 2020.11.25 - 2020.12.31| | tudom hogy Ausztráliában nem esik a hó, de itt fog :) |