Oldalak között

3. rész

Ha 2 napja azt mondjátok nekem hogy valahogy lehetséges hogy instant bevon téged egy kőréteg, majd magától leeseik rólad esküszöm idiótának néznélek.
De most, hogy megtörtént velem, azt se tudom mit gondoljak most a világról.

Arnold bácsikám a hírszerzésnél dolgozik, és sikerült kiderítenie annyit hogy a hónapokban több olyan eset is történt, amikor egy-egy ember eltűnt, vagy álmokfutásba kezdett. Ez még annyira nem is lenne fura, de az esetek 90%- ában olyan sziklákat találtak a lakásukban mint amilyenből mi is kitörtünk.

Na igen, de ez még nem minden. Azokkal az emberekkel, akikkel ez megtörtént, történt valami más is. Jelentettek olyan esetet, ahol a szemtanúk holtjukig állították hogy bizony ők látták amint az ember jeget generál a saját kezéből, vagy úgy mozgat tárgyakat hogy hozzájuk sem ér.

Lehet hogy csak a sok sorozat miatt, de ezek pont úgy hangzanak mint a metahumán képességek. Ami egyszerre király és kiborító. Mert ezek szerint nekünk is kéne lenni valamilyen képességünknek, de én semmit sem érzek. És Max sem mondott semmit.

De ami még egy kérdést feltesz, hogy anyával miért nem történt semmi? És hogy egyáltalán mi idézte elő az átalakulást?
Nem volt semmi csillagállás, fura elektromos vihar, nem robbant fel egy részecske gyorsító sem és nem harapott meg minket semmilyen mutáns rovar.
Egyszerűen semmi logikus magyarázat nincs rá.
Meg ami eszünkbe jutott, de egyből el is vetettük az étel. De anyával nem történt semmi, így az sem lehetett.

Suliba természetesen nem mentünk. Nem akarunk kockáztatni amíg rá nem jövünk mi is folyik itt.

Éppen a neten kutatok valami használható után, mikor kopogtak az ajtómon.

–Szabad!– kiáltottam, és pár pillanat múlva nyúlt is az ajtó és belépett rajta bátyám.

–Szia!

–Szia. Baj van?

–Á, semmi különös. Tudod, teljesen normális az instant kővéválás!

–Akkor kutass te is, hogy miért lehetett– vágtam rá.

–A neten nincs semmi. És ha engem kérdezel szerintem még maga Einstein sem tudná hogy mi okozhatta.

–Hé! Nem te vagy az aki mindig mindennek részeletesen utánajár és felállít valami egyenletet vagy elméletet?

–De, de ez teljesen más!– ült le remény vesztett ábrazattal az ágy szélére.

Egyből mellé ültem.

–Biztos vagyok benne, hogy rájövünk hogy mi is történt pontosan.

–Ez nem nevezhető az év bíztatásának.

– Nem is annak szántam. Csak enyhe vígasznak.– grimaszoltam.

–Ja, akkor kösz.

– Bármikor!

– Egyébként nincs kedved kosarazni egy kicsit? Ha már úgy is itthon vagyunk.

–De, miért ne!

Felkaptuk az egyik kosárlabdát, kimentünk a hátsó udvarra és elkezdtünk bemelegítésképp dobálgatni a palánkra.
Kb ugyanannyi ment be, mint mellé mindkettőnknek.

–Ez ma úgy tűnik nem megy.

–Csak bele kell rázódni.– mondtam és rádobtam. – csont nélkül!

–Csak mázlid volt!– nevetett és felkapta a labdát– francba!– mondta elkeseredetten mikor megint lepattant a palánk széléről.

***
Már fél órája játszunk pontra, és vesztésre állok.

–Ugy tűnik igazad volt. Csak bele kellett rázódnom!– nevetett mikor megint bement a labda.

–Haha, de jó kedve van valakinek!

Gyorsan kicseleztem és rádobtam a lapdát a palánkra. Körbe körbe keringett a szélén, úgyhogy drukkoltam hogy befelé Essen és ne kifelé, és hirtelen jött egy nagyobb szél, ami be is fújta középre.

–Ez az!– boxoltam a levegőbe.

– Csak Mázlid volt!

–Netán félsz hogy ezután változik az állás?– nevettem.

– Pff, Kérlek! Ha rajtam múlik biztos nem!

***
–Éés... Ez is benne van! Ami azt jelenti hogy nyertem!– villantottam elégedett mosolyt tesómnak, aki csak durcásan felelt.

–Jó, de jobb ha tudod, hogy csak hagytalak....

–Ahha, én is ezt mondanám!

–Pedig így van!

– Ahha, persze...

Már kezdett sötétedni úgyhogy bementünk a házba vacsizni. Este elég gyorsan elaludtam.