Oldalak között

7. rész

–Várj, ez biztos?– sokkolt le Max mikor elmondtam neki a tegnap történteket..

–Igen. Nem lett semmi bajom a tűztől. Úgyhogy lehetséges hogy azt is tudom irányítani.

–Mi vagy te? Valami való világbeli avatár?– nevetett.

–Nem tudom. Ki tudja. A végén lehet hogy kiderül hogy a földet és a levegőt is tudom irányítani.– mosolyodtam el én is.

– Hát akkor szerintem jobb ha mihamarabb kiderítjük!

–Remek ötlet!

***

–De akkor hogyan kezdjek neki?

–Passz.– vont vállat– hoztam gyertyát, de talán a semmiből is tudsz tüzet létrehozni.

–Jó, de hogy?

– Gondolom hasonlóan, mint a vizet.

–Hát jó.– mondtam majd behunytam a szemeim.

Arra gondoltam hogy az ujjaim végén kis lángok keletkeznek, de Nem éreztem semmit.

–Ne csüggedj le, majd sikerül!– buzdított Max.

Jól esett hogy ezt mondta, és tovább próbálkoztam.
Jópár perc eltelt, de valami történt. Egy kis lángocska jelent meg a mutató ujjam hegyén.

–Cuki!– nevetett mellettem testvérem.

–Hát, végülis ez is valami.– mosolyodtam el én is.

Erősebben koncentráltam és ujjanként sikerült lángot gyújtani. Próbáltam irányítani a lángokat a tenyerem felé, hogy egy tűz gömböt képezzek.

–Sikerült!– örvendeztem.

Hirtelen egy gally reccsenésére lettünk figyelmesek, és sikerült megijednem. Az egész alkarom lángba borult.

–Megnézem mi volt az, próbáld meg eloltani a karod!– utasított Max majd elment a hang irányába.

Próbáltam lenyugodni, de ahogy próbáltam, csak még inkább idegesebb lettem. Ugyan nem ártott a láng, de ha valaki észre venné biztos űrlénynek vagy valami szörnynek nézne, így más ötlet híján a tóba mártottam az egész jobb karom. A lángok egyből kioltódtak.

Mire kihúztam a karom Max már vissza is ért.

–Nem láttam senkit, de jobb ha hazamegyünk. Majd otthon folytatjuk.

–Oké!

Szedtük a sátorfánkat és 10 perc alatt haza is értünk.
Már anya is hazaért a délutáni műszakjából, így elvetettük a gyakorlást.

Miután megcsináltam a házikat átmentem Max szobájába.

–Biztos hogy senkit sem láttál amikor körbe néztél?

–Igen. De ne aggódj. Biztos csak egy mókus volt vagy valamilyen madár.

–Akkor jó.

–De...– folytatta egy sohajtás után– talán nem lenne jó ötlet holnap is kimenni. Ne kockáztassunk.

–Igazad lehet. A végén még az 51-es körzetben fogunk kikötni– poenkodtam, de max arca még sem rezzent– most mi van?

–Ilyenekkel ne viccelj. Hisz te is láttad a híreket pár éve. A SHIELD meg a HYDRA létezik. És ki tudja mit kezdenének olyanokkal mint mi, ha megtalálnak.

–Persze, mert pont New Orleansban van a táboruk.– jegyeztem meg.

–Ki tudja? Lehet vannak kémeik egész világ szerte!

–Ebben lehet valami. Nyugi, óvatosak leszünk.– csak komoran vizslatott– akkor helyesbítek. Óvatosabb leszek.

Erre csak egy kis görbület jelent meg szája sarkában.

Eközben a város egy eldugott bárjában
Írói nézet

Danvers ügynök követte az erdőből származó jeleket, és amikor odaért elállt a szava. 2 gyereket pillantott meg, de a lánynak tűz gömb volt a kezében. Egyből jelenteni akarta, de véletlenül rálépett egy gallyra és inkább gyorsan elmenekült.
Az egyik összeköttetőjéhez vette az irányt.
A bárban meg is pillantotta és le is ült mellé.

– Ezek szerint van valami?– kérdezte a férfi komor hangon miután belekortyolt italába.

–A férfit nem találtam meg, de helyette találtam 2 gyereket.– vette el ő is a fele nyújtott poharat.

–És mégis mit kezdjek velük?

–Az egyiknek lángolt a keze. És gondolom hogy nagy valószínűséggel a másiknak is vannak képességei. Egyből kettő! A főnök örülni fog nekik.

–Hány évesek?

–Passz– vont vállat– 15 vagy 16 körüliek.

– Hmm– gondolkodott el a férfi.– már elég idősek hogy tegyenek egy két dolgot, de elég fiatalok hogy esetleg manipulálhassuk őket.

– Látod? Tökéletesek!

– De kell a harmadik is. Akiért eredetileg ide küldtek. Egy felnőtt akkor is jobban jön.

– Akkor adj pár embert hogy megtalálhassam.

– Ugyan Denvers!– kacagott a férfi– egyedül nem megy?

– Éppen menne, de könnyebb lenne ha tudom, mivel állok szemben. De mivel nem tudom, hogy mi az ereje... Jól jönne egy kis erősítés!

– Meglátom mit tehetek!– ezzel előkapta telefonját és felhívott valakit.– Uram. Denversnek nincs elég vér a pucajában, hogy egyedül szembe szálljon a célponttal és erősítést kérne. ... Igen, tisztában vagyok vele. ... igen, de van egy jó hírem is. ...  talált 2 gyereket akinek szintén vannak képességeik. ... Értem. ... Nagyszerű. Akkor várjuk itt. ...  igen, mindenről értesíteni fogom önt.– ezzel lerakta.

– Nos?– kérdezte kíváncsian Danvers.

– A célpont még mindig a tiéd. De küld egy embert aki a gyerekekkel fog foglalkozni.

– Mi? Csak egyet? és mégis kit?

– Grant Wardot.