Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Nyugtató kezek

Még azelőtt, hogy Xiao Zhan egyáltalán kinyithatta volna a szemét, már hallotta a guqin hangját. És amikor odanézett, Lan Wangji gyengéd arcát látta, miközben hosszú ujjai fürgén pengették a húrokat. Elmosolyodott.

– Lan Zhan – a hangja megtört. A fenébe is, az ajka és a torka is csontszáraz volt. Lan Wangji abbahagyta a játékot, és gyakorlatilag odarepült hozzá.

– Wei Ying. Felébredtél. – Átnyújtott neki egy csésze langyos teát, és Xiao Zhan boldogan vette el.

– Mi történt?

– Összeestél, miután használtad a Sötét tigris amulettet. Már majdnem egy hét telt el azóta.

– Egy hét? Olyan sok?

Ránézett a jobb kezére. Szorosan be volt kötözve, de még mindig érezte a fájdalmat, még ha nem is olyan szörnyű erővel, mint amikor először megégett.

– A csata...

– Vége van. Wen Ruohan testét elhozták onnan és teljesen elégették, hogy biztosan ne térhessen vissza semmilyen módon.

– ... És a mi oldalunkról megsérült valaki amiatt a dolog miatt? – utalt a Sötét tigris amulettre.

– ... Néhányan. Egyik sem halálos.

Xiao Zhan behunyta a szemét. Ez nem változtatott a tényen, hogy rengeteg ember halálát okozta a Wen klánból, és a saját oldalán is megsebzett embereket, még ha nem is szándékosan. Rosszul lett, amint eszébe jutott Wen Ruohan testének látványa és az égő hús szaga.

– Gondolom a minden lében kanál fejesek most nagy hűhót csapnak – sóhajtott Xiao Zhan. Elcseszte. Most már nem igazán rejthette el előlük sem a démoni kultivációt, sem az amulettet.

Arra is kíváncsi lett volna, hogy mi történt Meng Yaóval. Persze továbbra is előnyre tehetett szert pusztán azzal, hogy információkkal látta el Lan Xichent, de ezúttal nem az övé volt Wen Ruohan megölésének dicsősége. Vajon Jin Guangshan így is vissza fogja fogadni? Vagy Meng Yao még keményebben fog dolgozni, de vajon képes lesz elérni bármit is, ha az apja nem fogadja vissza?

– Ne gondolkodj rajta, Wei Ying. Pihenj – mondta Lan Wangji. – Szörnyen megviselte a testedet a válaszcsapás.

Xiao Zhan elmosolyodott. Tudta, hogy az elmúlt héten Lan Wangji mellette maradt, és minden nap játszott neki a guqinon. Olyan erős volt az elkötelezettsége, hogy Xiao Zhan majdnem féltékeny lett Wei Wuxianre.

– Nagyon jó vagy hozzám, Lan Zhan. Hogyan hálálhatnám ezt meg?

– Nincs rá szükség – válaszolt Lan Wangji.

– Igazából tényleg nincs semmim, amivel meghálálhatnám – ugratta Xiao Zhan. – Legfeljebb a testemmel fizethetek.

– Szégyentelen! – köpte Lan Wangji.

Xiao Zhan elnevette magát, de azután észrevette, hogy a másik férfi gyengéden felemeli a kezét, és a sajátjára teszi.

– Wei Ying...

– Hm?

– Wei Ying, ezek után... gyere el velem Gusuba.

Wei Wuxian nyelt egyet, és érezte, hogy felgyorsult a szívverése. Most meg kellene sértődnie, hiszen Wei Wuxiannak nem kellene értenie Lan Wangji valódi szándékait...

Lan Wangji valódi szándékait...

Lan Wangji... valódi... szándékait...

Jajj, ne. Azonnal görcsbe rándultak a farpofái.