Castle in the blizzard [Huszonnégy nap karácsony kihívás] //befejezett//

christmas... f*ck this shit!

Happy holly-jolly season to y'all! ❄

Tudom, kimaradtam két napot, de azért, mert állandóan írok meg takarítok meg megy a süti sütés... csak a szokásos. Eredetileg reggel akartam posztolni ide, mert tbh eléggé fáradt vagyok, viszont történt velem valami, ami miatt nem tudok elaludni, pedig órák óta próbálok már. Igazán nem egy egetrengető dolog, tényleg csak egy apróság, amin öt percet sem kellett volna rágódonom, mégis valamiért bánt, szóval úgy döntöttem jobb lesz, ha kiírom magamból, hátha tudok aludni utána. Nem egy ide való téma, vagy hát talán félig, de ez most nem számít.

Lefekvés előtt beszélgettem az unokatesómmal és szóba került a La La Land. Ő azt mondta, hogy imádja a filmet, hogy még százszor újra tudná nézni, én pedig azt, hogy nekem nem tetszett, el is magyaráztam miért, mint ahogyan azt nektek is ecseteltem már egy korábbi posztban. Tudniillik, ő filmművészetire jár, így azonnal elkezdte nekem filmes szempontból magyarázni a dolgokat, én pedig próbáltam megértetni vele, hogy filmművészeti szempontból semmi kifogásolnivalóm nincs benne, egyszerűen csak nem fogott meg a történet. Erre ezt az üzenetet írta nekem, idézem: "Túl sok szar van az életedben ahhoz, hogy tetszedjen neked egy egyszerű, szerelmi sztori, mi? Neked az már semmi."

Kicsit itt megállok, mert nyitok egy zárójelet: a gyerekkorom nagy része azzal telt, hogy mindig az unokatestvéremmel értettem egyet. Mindenben. Akkor is azt mondtam, hogy tetszik valami amit ő szeret, ha nem is ez volt az igazság. Kettőnk közül mai napig ő az extrovertált és domináns személyiség. Nem szídni szeretném ezzel őt, mert nagyon szeretem, vele nőttem fel, de talán ez a mostani eset az egyik olyan első, amikor szembeszálltam az ő véleményével. Van egy olyan érzésem, hogy kicsit a mai napig lenéz engem amiatt, hogy mindig mindenben az ő szavára adtam és ezzel most új arcot mutattam neki. Zárójel bezárva.

Szerintetek velem van a baj, hogy rosszul esett, amit írt? Utána hozzátette, hogy viccelt, de nekem nem annak tűnt, sokkal inkább valamiféle gúnyos megjegyzésnek, főleg azért, mert pontosan tudja, hogy igen, valóban sok szar van az életemben, főleg a mentális egészségem terén, de ennek mi köze ahhoz, hogy nem fogott meg a sztori? Nem azzal volt a baj, hogy eGYsZeRŰ volt, mert nem egetrengető szerelmi történeteket keresek (sőt, én vagyok az az ember, aki már alig hisz a szerelemben), mert én olcsó rom-comokon is képes vagyok szétbőgni az agyam. Ez egyszerűen nem fogott meg és kész. Kicsit úgy éreztem, mintha minden áron azt akarta volna, hogy rosszul érezzem magam amiatt, hogy nem tetszik valami olyasmi, ami neki igen. Nekem eszembe sem jutna, hogy ilyesmikkel vicceljek bárkivel, akiről tudom, hogy nehéz dolgokkal küszködik. És nem, egy szót sem szóltam neki arról, hogy ez rosszul esett. Mert karácsony előtt vagyunk, mert így is van elég sok feszkó, mert valószínűleg csak a gaslightningot kapnám tőle, hogy vicc volt és túlreagálom... Viszont kezd elegem lenni abból, hogy az én véleményem mindig el van nyomva. Ez ezentúl másként lesz. Pont.

Ne haragudjatok, ha ez agresszívan hangzott, valószínűleg reggel felkelek és megbánom ezt a posztot, de egye fene, már mindegy :))

Köszi annak, aki végigolvasta az önbizalomhiányos pillanatomat, legyetek jók! ❤