A nevem Inoja Hakari , 30 éves vagyok , még mikor gegini voltam akkor hagytam el Konoha-t hogy ne esen bajuk azoknak akik hittek bennem hogy lehetek normális ninja .
Fel ébredtem , ki másztam az ágybol és ki néztem az ablakon , olyan régen volt már , olyan régen volt már hogy láttam a gyerekem apját .
A neve Hikaru Hakari , ö az életemben a kis virágszál , miota vissza hozztak Konoha-ba azzal hogy elraboltak és nem engedtek el azota csak azon agyalok mi lett volna ha elenálok ? Akkor a többiekel maradhatam volna ?
Életem legrosszabb döntése volt hogy vissza jöttem , 13 éves és ninjának képzik , olyan szép fiam van , a haja világos szürke , a szemei méregzöldek és erösek is.
Miota ö megszületet azota csak azt tudom mondani hogy ..... Hiányzik , hogy még is mi hiányzik ? Minden , a bátyám és a barátaim .
Az Akatsuki-sok nagy része meghalt , Pain , Konan , Kisame , Itachi , Zetus/Yoropiko , Deidara , Tobi , Sasori , Kakuzu és Hidan .
Az utobbitol lettem anya , Hidan még azellöt meghalt hogy a háboru el kezdödöt volna , azota is utálom érte Shikamaru-t és Asuma-t , bár Asuma megkapta a magájét .
A faluban sokan nem mernek ki kezdeni vellem , ravaszabb vagyok mint az látják , Naruto azt hiszi hogy mivel vissza jöttem a faluba és megigértem hogy nem csinálok hülyeséget azért még nem vagyok gonosz , elenkezöleg , azzal hogy vissza hoztak csak olajat öntötek a tüzre .
Ezzel fel ébreszteték Amaru-t , ö egy olyan démon akit én és Hikaru halunk öt vagy esetenként látjuk , meg esküdöt mikor haldokoltam ha valami is történik vellem akkor megvédi mindentöl , ezért is van a Ying része belle zártva .
Fel áltam az ágyrol és öltözni keztem , ahogy öltöztem ugy eszembe jutot hogy ma van a Hokage avatás '- megint eszedbe jutot , kislány ?' Kérdezte Amaru és ekkor ellö jött a fejemen a fül amifel fellé ált és a másik meg logot (egyszer meg sérültem és eltört , azota sem fort össze) - nem Amaru . Mondtam és üegsimogatam a fület '- pedig érzem rajtad hogy nem akarsz el menni ....' - ez igaz de mutatnom kell a jó kislányt . '- nem értem miért nem szöksz el innen Hikaru-val együt ?' mondta és morgot közben - lehet ez lesz a legjobb de nem hiszem hogy Hikaru itt hagyná a sulit . Mondtam és készen lettem , végig néztem magamon és megint eszembe jutot amit Hodan mondot - történjen akármi is te ugyan olyan gyönyörü leszel . Ezzel átt karolta a derekamat és csak ölelt . Azota is fáj tükörbe nézni , annyi év után , annyi év után képes vagyok sirni miatta , pedig már a tudatom el fogadta de a lelkem nem .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fel vettem a csizmámat és már mentem is ki ahol Hikaru dobálgata a késeket , egyet rosszul dobot és irányt váltot , arra a képre akart menni ahol én , Hidan és Kakuzu vagyunk .
El kaptam a kést és csak nézgem a fiamat - miért nem hagytad hogy neki menjen ?! Ugy se ér az a kép semmit . Az utobbit halkan mondta , ekkor össze szoritotam a kezemet és össze tört benne a kés - anya én nem ugy .... Ekkor le kevertem neki egyet , olyan eröset adtam hogy hátra eset - azért mert te nem ismerted öket attol még nekem igen is sokat ér . Mondtam és lángoltam a dühtöl , kamasz a fiam és ez is sziven szur hogy nem tudja értékelni azt hogy ki teszem a lelkemet azért hogy mindene meg legyen - akkor miért nincs vellünk se Kakuzu-bácsi vagy apa ?! Orditot rám mire én csak sohajtotam egyet - mert ök nem lehetnek itt Hikaru . Mondtam és fel vettem a kés darabokat - ha igazán szeretek volna minket akkor itt maradtak volna . Mondta szomoruan , nekem el durant az agyam - na ide figyelj Hikaru apa nem azért ment el mert igy volt a legjobb nekünk hanem mert félt attol hogy bajunk lesz !!! Mondtam és csak néztem öt - tudom anya hogy hiányzik de sose fog vissza jönni . Erre fel ált és ki ment a házbol s szerintem ment edzeni a csapattársaival .
Ki doptam az éles kés darabokat és össze szedtem a kiképzéshezz valo dolgokat , el indultam és mindenki össze sugot melletem .
Be értem a boltba és megvettem a fözéshezz valo dolgokat amik kellenek ahozz hogy csináljak ráment .
Mikor a házunk ellé értem akkor egy sárga papir volt rajta
Tisztelt lakos !
Fizetetlen lakbér miatt ki kell költöznie az igatlanbol .
Tiszeletel: Naruto Uzumaki a Hokage
Nekem ez durant az agyam , be mentem és be gágtam ugy az ajtot hogy azt hittem kiszakad az ajto .
Össze szedtem minden fontos cuccot és még a képeket és el raktam egy bagy táskábba , nem fogok tul sokáig itt lenni az már biztos .
Épp teregetem és most jött haza Hikaru , le dopta a cucait és el huzzta az ajtot , nem kellet hátra nézek azért hogy tudjam valami baja van - mi a baj kincsem ? Mondtam és fel tettem egy másik ruhát a kötélre - anya miért ment el apa ? Nekem ekkor le ált a szivem egy pilanatra - mert meg akart védeni minket . Válaszoltam szük szavuan - anya tudom hogy valami más van a dologban , kérlek , tudni akarom hol van az apám . Nem válaszoltam csak néztem a ruhát majd csináltam tovább amit elkeztem - anya kérlek mondd el . Ekkor megfordultam és nem mondtam semmit - nem lehet Hikaru , tul nehéz . Mondtam és vissza fordultam s csináltam tovább , fel vettem a kosarat és megfordultam - biztos miatad ment el . Ekkor olyan ideges lettem hogx az már nem élet - biztos te csináltál valamit amiért nem akart velünk lenni ahogy Kakuzu-bácsi is . Ahogy mondta azokat a dolgokat ugy egyre idegesebb lettem , össze szortitotam a kezemet és belle vertem a kezemet mire az egész udvar darabokban volt , ahogy fel néztem ugy egy siro Hikaru-t láttam .
Fel áltam és ekkor elkezdet repedni a ház , és össze dolni , be futotam és fel kaptam a táskákat , kézen ragadtam Hikaru-t és futotunk .
Már ki értünk Konoha területéröl de ANBU ügynökök üldöztek minket , megáltam és megformáltam a kéz jelket - Shadow Type: Shadow Trap . Mondtam és rá csaptam a döldre és ezzel együt belle is sétáltak a csapdába , én és Hikaru futotunk tovább .
Este le feküdtünk rgy fa allá és csak néztük az ellötünk lévö tavat , Hikaru a fejét a válamra hajtota és el aludt , megfogtam a Jashinista megdálomat és szoritotam - egyszer ujjra Hidan . És ezzel a dondolatal aludtam el én is .
