Napjainkban.

2.1K 51 0
                                    

Még mindig emlékszem a napra mikor azt mondtam hogy igen a barátnője leszek, azóta eltelt 3 év december 20.-dika van, ezen a napon jöttünk össze, sok millió dolog változott, például lett egy közös otthonunk, amiben nagy része apa kezében van ő csinálta majdnem az egészet ragaszkodott hozzá, viszont a szüleim nem nézték jó szemmel hogy házasság előtt összeköltözünk, ezt nem nagyon értettem, hisz nem kell ahoz házasság hogy összeköltözzünk, de hosszas beszélgetések után megengedték, Paul szüleivel 3 év alatt még egyszer sem találkoztam,elvileg külföldön élnek Olaszországban, ezért egyáltalán nem ismerem őket, telefonon se hívtak még, de elengedem ezt a dolgot hisz Paul sokszor mondta hogy nincs jó viszonyba a szüleivel, nem is beszélnek egymással, már 15 évesen elköltözött a szüleitől, aminek az oka hogy kiközösítették őt és nem foglalkoztak vele, nagyon kiismertem őt, ismerem minden mozdulatát, minden kimondatlan szavát Megértem, ennél jobban ebbe az emberbe szerelmesebb már nem is lehetnék., a szüleim épp elmentek külföldre 1hónapra így nem karácsonyozunk együtt de teljesen Megértem mert sok a munkájuk és épp egy céget akarnak saját maguknak alapítani, ezért sok mindenkivel tárgyalnak.

*Reggel 8:00*

Épp a konyhában csinálom a tésztát mézeskalácshoz, majd meglátom pault lejönni a lépcsőn.

-jóreggelt-szóltam oda mosolyogva miközben még a tésztával foglalkoztam.

-jóreggelt szépségem-válaszolt

-hogy aludtál?

-jól-válaszolt közömbös hangon.

-baj van?

-miért kell állandóan ezt kérdezni?

-sajnálom. - meglepődve kértem bocsánatot mert éreztem hogy feszült, és inkább hagytam a témát, és inkább gyúrtam tovább a tésztát.

-Clara nem úgy gondoltam. - mondta, majd egyre közelebb jött a hátamhoz.

-ezt most hagyjuk. - éreztem hogy közeledik felém,majd erre a szavamra megállt,sértödött voltam mivel ez már nagyon sokszor megtörtént állandóan veszekedés van mert csak meg kérdezem mi a baj, nem aggódhatok vagy mivan??, és sokszor látom az arcán is hogy valami nem oké.

-rendben, elmegyek a munkába későn jövök

-mint mindig. - na igen, állandóan későn jön haza csak reggel látom míg reggelizik aztán megy is, hétvégén meg nagyon ritka ha itthon van, viszont úgy gondoltam hogy ez nem mehet mindig így, így kimondtam amit gondolok.

-sosem vagy itthon, sosem látlak, nem tudom mi van veled, és te meg azon vagy felakadva hogy megkérdezem mi a baj? - mondtam, és gyorsan kezet mostam majd hátrafordultam hogy szembe nézhessek vele.

-már megint kezded? - válaszolt idegesen., láttam ahogy megfeszülnek az izmai,az erei jobban látszódnak,sokkal vonzóbb lett, imádtam mikor ideges vagyis azt nem hogy kiabál hanem azt mikor magabiztosságot és erősséget sugároz magából és olyankor ahogy kinéz hát huuuuuuuuha.

-igen megint, de szerintem inkább menj, úgyis leszarod amit mondok.

És ezzel a mondatommal kiviharzott az ajtón, még vissza sem válaszolt, ilyenkor tudom hogy nagyon ideges inkább elmegy minthogy kiabáljon velem, egyszer nagyon összevesztünk és elég erősen megszorította a karom ami fel is dagadt, azóta inkább elmegy és nem folytatja, nem értem miért nem ad semmire sem magyarázatot, éjszakai hazajövések, a telefont sosem veszi fel, és nem mond nekem semmit hogy mi történt vagy mit csinált a munkahelyén, csak annyit mond hogy szokásos, hát kössz, sajnos olyan vagyok hogy semmit nem hagyok szó nélkül mindig vitázom és mindig van ok rá,inkább folytattam tovább a mézeskalács sütést, szerencsére hamar készlettem, épp ki akartam volna őket tenni egy tányérra mikor megcsörrent a telefon, de nem az enyém mert nekem nem ez a csengőhangom, ahogy egyre közelebb megyek a hangforráshoz meglátom hogy Paul telefonja az. És a képernyőn ez a név áll:

*john*

-halo? - szóltam bele kíváncsian.
-Te ki a faszom vagy? - válaszolt egy fiatal hang.
-Clara sandoval vagyok, Paul castellano barátnője, az intelligenciát meg nem ismered ügye?
-Paulnak nincs barátnője,esetleg "kurva"
-Te mit képzelsz magadról? Hogy kurvának k nevezz?, elmehetsz a kurva..
-remélem nem azt akarod mondani amire gondolok-vágott közbe.
-miért akkor mi lesz?
-megkereslek cicám mert velem így senki nem beszélhet fogtad?
-nem kéne kurvának nevezned édesem,ha nem ismersz mit pofázol? Amúgy meg az előbb nem tudtam befejezni mert az intelligenciát megint nem ismerted más szavába nem vágunk bele, elmehetsz a kurva
anyádba.-bontottam a vonalat,olyan gyorsan mondtam el ezt a pár sor mondatot, hogy időt sem hagytam neki válaszolni, mit képzel ez a tuskó magáról és vajon ki lehetett ő? Kíváncsi leszek Paul mit fog Ehez szólni.

"hajnali 2"

Épp egy érdekes filmet néztem ami röviden arról szólt hogy a csaj teherbe esett a régi szerelmétől és ezt a pasinak nem mondta el egyedül nevelte fel a gyereket majd 12 év múlva beállított a csávóhoz hogy nézd szültem neked egy gyereket.. Hát ezen a filmen nagyon kiakadtam gondoltam ránézek az órára hogy mióta nézem.. JÉZUSS!már ennyi az idő? Megyek és lefekszem, holnap korán kell keljek, felpattantam a fotelből, és az emelet felé vettem az irányt, amikor halottam egy erős ajtó csapódást azonnal a konyhába mentem.

-Te mi a faszt csináltál?-kiabálta felém a szavait Paul.

-mit csináltam?? - kérdeztem teljesen nem értve mert így hajnali 2kor fogalmam se volt hogy mi van.

-mi az hogy mit? Fel vetted a telefonom bazdmeg, méghozzá tudod kit küldtél el a kurva anyjába?.

-sajnálom, de muszály volt hisz le  kurv....

-az öcsémet küldted el az anyjába, felfogtad? - vágott közbe.

-neked van öcséd? - eléggé meglepődve álltam elötte.

Hazugságban /befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora