closedbook19
A tükör darabjai, szanaszét hevernek a földön. Reszketeg hangom vízhangként sikít a szobában.
- Mond, nem unod még? A harag és a gyűlölet egyszerre szakítja fel lelkemben a sebeket, amik újból vérezni kezdenek.
- Ezt nem lehet megunni. Utálom a hangját!
- Pedig békén hagyhatnál végre.