„Mert ami a legjobban fáj, az odabent van." Huszonhárom évesen Antónia nagy csalódásokon van túl, ezért inkább a céljaira és a blogjára fókuszál, addig sem érzi magát egyedül. Tavasz van, a home office kényelmében végre ideje jut arra, hogy hobbibarkácsként kiélhesse a kreatív energiáit. Aztán felteszi a Marketplace hirdetést, ami mindent a feje tetejére állít, és Antóniának döntenie kell: megbízik vagy visszavonulót fúj.

"Ne törj össze még egyszer, Liliom." #1 New adult kategóriában - 2021.02.08. A forgatókönyv szerint csókkal zárják a történetüket, és boldogan élnek, míg meg nem halnak - a valóságban viszont Lilynek és Nicónak semmi köze egymáshoz. Dominika festői tengerpartján csak eljátsszák, hogy szerelmesek egymásba, aztán mindenki visszamegy a saját életébe. Ez a terv. Legalábbis addig, amíg Lily úgy nem dönt, hogy átírja a forgatókönyvet...

verseim és egyéb írásaim, amiket remélem egyszer egy kötetben láthatok viszont.

Hulla a vízben! Én vagyok a hulla a vízben.

"El fogják csapni, mint egy hangyát. Mint egy csigát. Mint egy madarat. Ő is madár. Meg fog halni - gondolja. Sikítozik, könyörög a világnak, hogy ne ölje meg." "- Öljétek meg a pacsirtát! - kiáltom a világnak. - Üssétek el! Végezzetek vele! Irtsátok ki az összes madarat!"

"Mortuus est, qui fuit; qui est, vivus est." "Halott, aki volt; aki van, élő." Mi pedig már egyikek sem vagyunk. Visszajöttünk, de megtörtünk. Reménytelenül vánszorgunk azokon a pontokon keresztül, amik emlékezetünkben megmaradtak, és aztán elhagyjuk őket. Nem tudunk visszatérni. Már sehová nem tartozunk. A véget jelentő drótkerítés markából már kimentettek minket, de a valóság burka megfojt bennünket. Nyomorúságos világunk kitárult, de az egyedüliség megmarad. "Füstös mályvaszín az ég. A levegő nem más, mint sűrű szmog. A dér csak lecsorgott valóság, megködösödött hószitálás. A latyak fagy. A jég nem csúszik. Nem alattam. És az egész világ csak egy mindennél igazabb álom." Szerelmes novella egy, a holokauszt miatt kedvesétől elszakított szerelmesről. Ihlette: Esti Kornél - Akik élnek; Szólíts a neveden

általam írt haikuk egy helyen.

Lehet, hogy páran láttátok már valahol ezt az alkotást. Nem, nem posztolom más írását, ez a könyv az előző profilomon volt megtekinthető. Ezt az irományt nagypapám születésnapja ihlette. Nem volt lelki erőm ahhoz, hogy azon napom tegyem ki, mert még mindig fájdalmas pont ez az életemben. Igaz történeten alapul, csupán pár hozzávalót hintettem belé. Kellemes olvasást!

pillangók körülöttem és üresség a gyomromban