Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.