Az ember, ha lehunyja szemeit hajlamos csak a sötétséget látni. Fél és pánikol, vissza akar térni a megszokott környezetébe,ahol a biztonság leple teríti be. Az ember, de főleg a művész azonban nem erre teremtetett. A sötétségben állva egyszer meg fog szólalni a gong mindent elindítva. Zenél az ecset, a ceruza az ember keze nyomán, mert belsőből fest külső hatások nélkül. Együtt lélegzik minden egyes vonallal, szinte már nem is érzékeli a körülötte lévő valóságot. Csak Ő és a vászon létezik. Ezzel megragadva a hangulatot, új világot teremtve. A saját világát, ahol önmaga lehet.