" - Ez már rég nem a fogadásról szól! - kiabálta Jisung az iskola udvarán, majd közelebb lépett hozzám. - Hanem rólunk. Hwang Hyunjin teljesen elvetted az eszemet. - mondta normális hangerővel és az ajkaimra hajolt..." '19.01.01. - #2 - StrayKids '20.06.17. - #2 - hwanghyujin '20.12.29. - #1 - hanjisung '21.03.03. - #1 - hanjisung ²⁰¹⁸ | © hikyuvie | ᴴᵃⁿ ᴶⁱˢᵘⁿᵍ | ᴴʷᵃⁿᵍ ᴴʸᵘⁿʲⁱⁿ | ᶠᵃⁿᶠⁱᶜᵗⁱᵒⁿ | ²⁰¹⁸.¹².⁰⁴

Két fiú, akiket összetört a múlt, s mégis valahogy egymásra lelnek. Tényleg jár nekik a boldogság, vagy ez csupán álom?

(changlix.) A semmiből jöttél, akár egy mindent felkavaró hurrikán, kivel csak akkor küzdesz meg, ha már nem tudsz tovább menekülni. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190824-20191208 ههههه

⚠️ c r i n g e ⚠️ ❝ ekkorát sem hazudtam még életemben. méghogy én meg a lányok. a gondolatára is kiráz a hideg. viszont ez a fiú... éppen most borítja fel az életemet. ❞ - rövid részek - kinda text au - extra fluffy - valószínűleg felének nincs is értelme (igazából semmi sugar kapcsolat nem lesz benne, csak kellett az aesthetic cím. de meg van benne a megfelelő mennyiségű fanservice és cliché szerelmes történet >< illetve, nem minden ugyanaz a ficiben mint való életben (mint például életkorok), szóval nem kell lehordani kommentben, hogy nem jól tudom, köszi a megértést.)

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]

[ changlix. ] Mindent újra kell építeni, apró darabokból, mint egy legó házat. ⌜ 2019/09/08 :: :: 2020/01/21 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤

(minsung.) A virágok haldokolnak attól a pillanattól kezdve, hogy leszakítják őket. Úgy vélem, én lehettem az egyetlen, aki a végsőkig kitartott az ő gyilkosa mellett. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190908-20191023 ههههه

Közös történetünk soha nem ér véget. Végtelen napjaink örökké ragyognak tovább az emlékeidben, s szívedben. Őrizd meg a naplóm Szerelem, s lapozd át újra és újra, amikor hiányzom. Hiszen, még ha a dolgok véget is érnek, az emlékek viszont örökké élnek. [2020]

Bizonyos emberek falakat emelnek maguk köré, s alig várják, hogy valaki ledöntse ezeket a falakat, s ha ez nem történik meg, örökre ismeretlenek maradnak. Minho élete bonyolultabb, mint bárki másé. Nem hagyja el a házát és nem ismerkedik senkivel. Aggódó szüleivel és egyetlen barátjával, a magánnyal vészeli át a napokat, miközben szürke élete lassan színessé válik. Jisung, aki családjával friss lakosok Minho-ék szomszédságában, felfigyel a rejtélyes fiúra. Vajon Jisung, a Minho körüli falakat sikeresen ledönti és kiszabadítja a fiút a magány fogságából, vagy maga köré is felépíti saját falait? [2018]

Jeongin egyedül marad egész nyárra egy olyan házban, amit a szülei tartanak fent a számára. Az elején minden rendben volt, aztán rájött, hogy egyedül abban a hatalmas házban szörnyen unalmas. Csakis legjobb barátjára, Felixre számíthatott, viszont tudta, hogy nem kérheti azt tőle, hogy maradjon vele a nyáriszünet minden percében. Tehetetlenül éli sorra a napjait, amíg nem találkozik Hyunjinnal. A fiúval, ki bármit megtenne azért, hogy távol maradjon a családjától. Akár még egy vadidegennel is lakna, csak ne kelljen egy levegőt szívnia a szüleivel. Jeongin pedig gondolkodás nélkül hívja magához az elején még normálisnak tűnő fiút, kiről kiderül, hogy elég rendesen félreismerte. Viszont ekkor már késő volt. Nem tudott megválni tőle. Erősen ragaszkodni kezdett hozzá. És ez az érzelmi kötelék kezdte az őrületbe kergetni. -Kezd kiakasztani ez az érzelmi kötelék, ami kialakult nálad. -Nem kötődőm hozzá... -Akkor dobd ki. Mire vársz még? -De... Nem akarom. -Csak sajnálod. Nem igaz, hogy inkább tűrőd a viselkedését. Jeongin. Legyél már egy kicsit talpraesettebb. Csak sajnálat lenne ez az egész? Jeongin tényleg a fiú helyzete miatt ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy nála lakjon, vagy van más is a dologban? Valami más, ami több puszta sajnálatnál? [2019]