,, A mi történetünk nem volt átlagos, ugyanis külön utakon jártunk, mégis az útjaink keresztetzték egymást. Szorosan magához ölelt, ami olyan biztonságérzetet adott, mint eddig semmi vagy senki más. Otthon éreztem magam a karjaiban, de tudtam, hogy nem tarthat örökké, mert mint mondtam külön utakon járunk...'' Szofi mindenhol feketebáránynak érzi magát, leginkább családjában, ahol a tökéletes nővére árnyékában kell élnie. Ám mikor adódik egy hatalmas lehetőség a pályafutásában, nem várt események hálózatába csöppen. A magyar művészetsulis lányt ugyanis felszippantja Amerika. Dráma, szerelem, elválás, elvárások. Never stop sorozat első kötete.

Emily Wilson új életet kezd, amikor titkárnőként elhelyezkedik egy rangos cégnél, abban a reményben, hogy végre stabilitást talál a magánélete és a karrierje után. A nyugalom azonban hamar szertefoszlik, amikor kiderül, hogy a főnöke nem más, mint Jonathan Adams, egy hűvös, szigorú és kiszámíthatatlan férfi, akivel már az első találkozásuk is feszültséggel teli volt. - Tartsa magát a szabályokhoz, Miss Wilson - mondja Jonathan hidegen az első napon. - Nem szoktam hibázni - válaszolja Emily határozottan. - Mindenki ezt hiszi, amíg nem találkozik velem - feleli a férfi. A munka hamar próbára teszi Emilyt, de ami igazán veszélyessé válik, az nem a feladatok nehézsége, hanem az a kimondatlan feszültség, ami közte és a főnöke között lassan, de biztosan elkezd kialakulni. Egy pillantás, egy mondat, egy véletlen közelség... és minden megváltozik. Mert vannak szabályok, amiket nem szabadna megszegni. És vannak vonzások, amiket nem lehet.

Natalie egész életét az árvaház falai között élte le. Megtanulta, hogy ne reméljen túl sokat, mert a remény gyakran csak csalódást hoz. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor egy kedves házaspár örökbe fogadja, és először érzi azt, hogy talán neki is lehet valódi családja. Az új otthonában minden olyan, mintha egy álomba csöppent volna. Maddison és Hunter szeretettel fogadják, a kis Mia pedig az első pillanattól kezdve a szívéhez nő. Natalie végre megtapasztalja, milyen érzés tartozni valahová. De a család nem teljesen olyan tökéletes, mint amilyennek elsőre tűnik. Ryan Cross, Mia bátyja, hideg, távolságtartó és ellenséges Natalie-val. Mintha minden oka meglenne arra, hogy gyűlölje őt... pedig még alig ismeri. Natalie viszont nem tudja tétlenül nézni, ahogy a fiú a saját húgával bánik. Ahogy a napok telnek, egyre több titok, fájdalom és kimondatlan érzés kerül a felszínre. Lehet-e egy összetört szív újra teljes? Megtalálhatja-e Natalie végre azt a családot, amelyre mindig is vágyott? És vajon a gyűlölet mögött néha valami egészen más rejtőzik? Egy történet szeretetről, veszteségről, újrakezdésről... és arról, hogy néha a legváratlanabb helyen találunk otthonra. Az elveszett remény - ahol minden seb mögött egy új kezdet rejtőzik.

Nash még közelebb lépett, lassan, szinte szándékosan, mintha élvezné, ahogy Aurora hátrál előle, egy lépés... még egy... míg végül a lány háta a falnak nem ütközött, és onnantól nem volt hova mennie. - Miért menekülsz? - kérdezte halkan. Aurora hirtelen nem tudott megszólalni, a hang elakadt a torkán, a levegőt kapkodva vette, mintha túl kevés lenne a tér, túl sok minden történne egyszerre benne. Nash karjai a falhoz értek, pontosan Aurora két oldala mellett, és ezzel teljesen körbezárta őt, anélkül hogy hozzáért volna... mégis minden porcikája érezte a közelségét. Aurora szíve hevesen vert. Túl hevesen. Remélte, Nash nem hallja. - Nem... nem menekülök - suttogta végül, de a hangja nem volt meggyőző. Nash halványan elmosolyodott, közelebb hajolt, épp csak annyira, hogy a szavai a lány ajkainál érjenek célba. - Hazudsz - mondta halkan. - A tested teljesen mást mond. Aurora nyelt egyet, próbálta elfordítani a fejét, de a fal megállította, és Nash túl közel volt ahhoz, hogy igazán el tudjon húzódni. - És szerinted mit mond? - kérdezte végül, kihívóbban, mint ahogy érezte magát. Nash tekintete végigfutott rajta, lassan, szinte tapinthatóan. - Azt... hogy nem is akarsz elmenni - felelte. - Csak azt akarod, hogy utánamegyek. Aurora szemei egy pillanatra elkerekedtek. - Elég nagy az egód - próbált visszavágni, de a hangja lágyabb lett a kelleténél. Nash közelebb hajolt, most már annyira, hogy Aurora érezte a leheletét a bőrén. - Nem egó - suttogta. - Inkább... tapasztalat. Aurora lélegzete megakadt. - És mit kezdesz ezzel a... tapasztalattal? - kérdezte halkan. Nash ajkai egy hajszálnyira megálltak az övétől. - Attól függ... - mondta lassan. - Te meddig akarsz menekülni? Aurora szemei az övére siklottak. És most először... nem lépett hátra.

Egy lány, aki egész életében csak fájdalmat ismert. Egy démonherceg, akinek csupán egy álházasságra volt szüksége... vagy mégsem? Izabell számára az otthon nem jelentett mást, csak könnyeket és bántó szavakat. Amikor azonban egy titokzatos démon, Zanden, alkut ajánl neki, egy teljesen új világ kapuja nyílik meg előtte. Két év. Egy alku. Egy démoni birodalom. Miközben Izabell lassan otthonra talál a démonok között, Zanden ráébred, hogy a lány már nem csupán az alku része, hanem valaki, akit mindenáron meg akar védeni. De a kastély falai között ellenségek figyelnek az árnyékból, és egy veszélyes terv már elkezdődött... •Részletek• ___________________ - Mit akarsz tőlem...? - kérdezte Izabell remegő hangon. - Egy alkut. - felelte Zanden nyugodtan. - Alkut? - Két évig a feleségem leszel. Cserébe örökre magad mögött hagyhatod azt az életet, amelyben csak fájdalom és bántás várt rád. Izabell hitetlenkedve nézett rá. - Te őrült vagy... Soha nem mennék bele ilyesmibe! Zanden közelebb lépett. - Inkább itt maradnál az alkoholista apáddal? Azzal az emberrel, aki minden nap téged hibáztat az édesanyád haláláért? Izabell lesütötte a szemét. - Én... - Velem szabad lehetsz. Lesz saját szobád, senki sem fog bántani, és két év múlva, ha úgy döntesz, elengedlek. Hosszú csend telepedett a szobára. Végül Izabell lassan felemelte a tekintetét. - Rendben... Beleegyezem az alkuba. Zanden halványan elmosolyodott. - Akkor az alku megköttetett. Vajon túlélhetik a két évet? Vagy az alku végül mindkettőjük sorsát örökre megváltoztatja?

Amelia Mariani egy életet ismert: aranyból épített falakat, fegyveres őröket és egy apát, aki a „védelem" nevében mindentől elzárta őt. A külvilág számára ez biztonság volt. Számára azonban egyetlen dolgot jelentett: szabadság nélküliséget. Amikor egyetlen éjszaka alatt minden összeomlik, Amelia egy olyan férfi kezébe kerül, akinek a neve már önmagában is félelmet kelt a város alvilágában. Axel Franco nem kér engedélyt. Nem köt kompromisszumot. És nem felejt. A múltjuk vérrel van összekötve - egy régi háborúval, amelyben ártatlanok is elestek, és egy bosszúval, amely évek óta várt a beteljesülésre. Amelia pedig hirtelen nem csak egy lány, aki rossz helyen volt rossz időben... hanem egy üzenet. Egy fegyver. Egy gyengeség, amit mindketten túl későn ismernek fel. Axel számára ő a bosszú kulcsa. Amelia számára Axel maga a fogság. De ahogy a gyűlölet és a megszállottság határai lassan elmosódnak, egyikük sem tudja többé eldönteni, mi veszélyesebb: a múlt igazsága... vagy az, ami közöttük kialakul. Mert ebben a világban a szeretet nem gyengéd. És a birtoklás nem kérdés. Hanem ítélet. - Az enyém vagy, piccola - mondta halkan. Nem volt benne kiabálás. Nem volt benne kérdés. Csak tény. Amelia összeszorította az állkapcsát, próbált nem reagálni arra, ahogyan a férfi jelenléte teljesen kitölti a teret körülötte. A szíve túl gyorsan vert, a bőre alatt mintha minden ideg élővé vált volna, és ez zavarta... jobban, mint be akarta volna ismerni. - Álmodoz - sziszegte végül. Axel ajkai sarkában halvány, veszélyes mosoly jelent meg. - Hazudsz magadnak - mondta halkan. - A tested már régen nem tagad. Amelia tekintete villant. - Engedj el. közelebb hajolt, annyira, hogy a hangja szinte csak kettőjük között létezett. - Mondd még egyszer, hogy nem hatok rád. Amelia torka kiszáradt. Utálta ezt. - Nem hatsz rám - suttogta dacosan. Axel tekintete el

Ebben a világban a házasság nem szerelemből születik. Hanem hatalomból. Nicola Moretti egész életében az apja szabályai szerint élt. A maffia világában nőtt fel, ahol az erő tiszteletet jelent, a félelem pedig hatalmat. Nem volt szüksége feleségre, sem kötődésre. Az élete egyszerű volt: üzletek, veszély, nők, akik jöttek és mentek. Aztán egy nap az apja közli vele az igazságot. Két hónap múlva megnősül. A menyasszonya pedig Aria Rossetti. Egy nő, aki ugyanannyira nem akarja ezt a házasságot, mint ő. Az első komoly veszekedésük gyorsan eljön. A feszültség már napok óta ott vibrál közöttük, amikor végül Aria robban. - Nem akarok hozzád menni, Nicola! - csattan fel a lány mérgesen. Nem csak Nicolára volt dühös, hanem az egész világra. Nicola arca megkeményedik. - Szerinted én kurvára el akarlak venni?! - vág vissza. - Semmi kedvem ehhez a cirkuszhoz. Főleg nem egy feleséghez. Nincs szükségem rá! A szavak élesen csattannak a levegőben. Nicola egy pillanatig sem gondolja át, mit mond. És őszintén... nem is érdekli. - Eddig sokkal jobb életem volt - folytatja hidegen. - Annyi nőt fektettem meg, amennyit csak akartam. Közelebb lép Ariához, a tekintete kemény. - És ne hidd, hogy ha elveszlek, akkor ez megváltozik. Ugyanúgy fogok élni, mint eddig. A szavai után csend telepszik a szobára. Aria csak nézi őt. Az arca unott. Mintha egyáltalán nem érdekelné, amit Nicola mondott. De mélyen belül... a szavak mégis eltalálták. Csak ő már régen megtanulta, hogyan kell tökéletesen elrejteni az érzéseit. Két makacs ember. Egy kényszerházasság. Egy világ, ahol a hatalom mindent felülír. És ahol a gyűlöletből születő kapcsolat könnyen válhat valami sokkal veszélyesebbé. Mert a maffia világában egy dolog biztos. Ha két ember folyamatosan harcol egymással... előbb-utóbb valaki megtörik.

-Két vàlasztàsod van! Vagy itt maradsz és olyan szexbe lesz részed amibe még soha. Vagy elmész és a szobàdba töltöd az unalmas életed ahogy szoktad. -meg sem tudtam szólalni, unalmasnak tart? És ez engem mióta érdekel, sőt a pali alapból nem érdekel. nem értem magam komolyan. -Nincs az pénz hogy lefeküdjek veled! Sőt ha te lennél az utolsó férfi ezen a földön még akkor sem lenne rà gusztosom veled àgyba bújni! -ennyi volt a vàlaszom és ott akartam hagyni, kinek képzeli ez magàt undorító nőcsábász mint a többi férfi. -Ne mond hogy soha Mila. Mert ugyan úgy fogsz a karjaimba omlani mint a többi csaj, könyörögni fogsz hogy dugjalak meg. -ez beteg, undorodóm tőle. Megforgatam a szemem és ott hagytam. Gyűlöllek, Marcus Dawson! 🍁~Ha kivàncsi vagy Mila és Marcus törtènetére akkor tarts velem és kiderül hogy mi lesz kettőjük harcàból.~🍁

- Hiányoztál Arabellan