(...) "Johns! Walker! Csendet ott hátul!" emelte fel a hangját Mr. Anderson aki épp a nitrogén tartalmú vegyületek tulajdonságait próbálta elmondani, de egyenlőre nem tudtam odafigyelni, mert Ezra hülyeségeivel voltam elfoglalva. "De tanár úr, én meg se szólaltam!" mondtam védekezés képpen. "Jól mondja, végig csak nyafogott." vágta rá Ezra amitől egy pillanatra elakadt a szavam. "Nem érdekelnek a kifogásaik! Ha még egy szót szólnak, mehetnek az igazgatóhoz!" fenyegetőzött a tanár úr, és egy kis hatásszünet után a tábla felé fordult. "Mindegy mit mondasz! Láttam amit láttam." súgtam oda Ezrának, az előbbi megjegyzésétől paprikásan. "Hát te kurva hülye vagy..." mért végig méregzöld szemeivel. Viszont ezúttal már nem hagyhattam annyiban. "Tanár úr kérem, Ezra kimondta a 'K' betűs szót!" és közben ügyeltem arra, hogy ezt most tényleg nyafogva mondjam. "Mit? Kémia?" kapta fel a fejét Ezra, tökéletes ártatlanságot színlelve, mire az egész osztály nevetni kezdett és még a huszas évei végén járó Mr. Andersen is csak mosolyogva zavart el minket az igazgatónő irodájába. Amit mellesleg a héten már harmadszorra látogattunk...közösen. (...) #1 Vámpír kategóriában 2020.02.05. #1 Boszorkány kategóriában 2020.02.23. #1 Vámpírvadász kategóriában 2020.02.24. #1 Átok kategóriában 2020.02.24. #1 Szörnyeteg kategóriában 2020.04.06 !FIGYELEM! Minden jog fenntartva! Ez a történet NEM FANFICTION! A könyv trágár kifejezéseket tartalmaz! Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott! Csak saját felelősségre olvasd! A.N. Ezt a könyvet anno 14 évesen kezdtem el írni szóval az első kb 20 rész...még elég nyers 😅 de pár éve úgy döntöttem folytatom. Szóval majd idővel kijavítgatom benne a hibákat. Ha van kedved nyugodtan olvass bele! 🥰

„Hádész nem fekete. Szürke. Egészen, mint egy közönséges kavics, amit ezer év után partra vet a tenger, pont olyan élettelen és hamuszínű. Olyan a kisugárzása, amivel nem tudok mit kezdeni - pusztító és üres, mégis csordultig van szorongással." • Perszephoné ⚪️ „- Hová tűnt a megszeppentséged, kislány? - kérdezek vissza nyugodt hangon, és kicsit már szórakozottan figyelem, ahogy megrebbennek a szemei attól, ahogy becézem. Látom rajta, mennyire összekavarodik tőle a feje. - Kislány? Istennő vagyok. - Igen, azt látom - nézek végig rajta kicsit hosszabban, mint amit megengedhetnék magamnak." • Hádész

Amelia Merrick vagyok. 20 éves. A tinédzser korom nem épp úgy alakult, mint egy átlagos tinié, köszönhetően az akkori barátomnak. Akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Hogy a szerelem csak tündér mese. Egyetemi évem első évében sikerült is láthatatlan maradnom, majd jött a másodév és a szemeszternyitó buli. És Raymond Cross. Utálom őt és ő is engem, viszont nem tagadhatjuk a köztünk lévő vonzalmat sem. "Ha harc, hát legyen harc!" !Minden jog fenntartva! #1 in egyetem - 2018 decembere óta <3

- 𝙽𝚎𝚖 𝚏𝚎́𝚕𝚜𝚣, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚔𝚒𝚞𝚐𝚛𝚘𝚖 𝚊 𝚔𝚘𝚌𝚜𝚒𝚋𝚘́𝚕? - 𝚔𝚎́𝚛𝚍𝚎𝚖, 𝚖𝚒𝚛𝚎 𝚑𝚊́𝚝𝚛𝚊𝚙𝚒𝚕𝚕𝚊𝚗𝚝 𝚊 𝚟𝚊́𝚕𝚕𝚊 𝚏𝚎𝚕𝚎𝚝𝚝. - 𝙽𝚎𝚖, 𝚒𝚐𝚊𝚣𝚊́𝚋𝚘́𝚕 𝚎𝚋𝚋𝚎𝚗 𝚛𝚎𝚖𝚎́𝚗𝚢𝚔𝚎𝚍𝚎𝚖. Athena Solancenek egy szabálya van, de azt halálosan komolyan veszi - szinte már szó szerint is; Nem kezdünk katona pasikkal! Ennek oka is van, természetesen. Édesapja vadászpilóta volt, bátyja pedig mesterlövész. Közel van a tűzhöz, annyira hogy tudja elég neki Aresért imádkozni, hogy hazajöjjön életben és épségben. Nem kell neki az, hogy esetleges szerelme is a fronton legyen. Így is elég szerencsétlen a szerelembe. Szóval katonákra rá se néz egészen addig, míg meg nem jelenik Ő... Rylee Remington. Vadászpilóta, az egyik legjobb. Imádja a veszélyt, a magasságot, és a nőket. De csak egy-egy éjszakára. Az, hogy neki legyen valakije míg a seregbe szolgál teljesen ki van zárva. Elég neki, hogy édesanyja és húga imádkozik érte nap, mint nap amíg a közel keleten harcol. Nem akar senkit se kitenni ennek, és persze magát sem. De ahogy az élet újra összehozza ezt a két makacs, és határozott embert képesnek lesznek-e hűek maradni elveikhez vagy a szerelem mindent legyőz? Egyáltalán képes-e szerelem ellen állni egy egész háborúnak?