+18! | Professor Tom Riddle X Reader You, my dear reader, are a student at Hogwarts University. You're desperate for recognition and good grades but tend to have some problems with Defense Against the Dark Arts teacher Tom Riddle. Your final school year is going to be a pure absolute hell or a rather meek version of hell when the dark secrets behind your Teacher have begun to come to the fore. WARNINGS AND TAGS: Only for adult audiences! This is a very heavy fanfic. Please don't read if you feel uncomfortable about it. Viewer description is recommended. ⚠️ All rights reserved go to @plasebo3ff3ct. THIS ISN'T MY STORY! The original author account got deleted. I and many others loved that story ALOT so unfortunately there won't be any more updates other than the ones I've posted here.

" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."

༺ ꧁༺ ✞♡ ༻꧂ ❝-Hiszen vérzik! - rettentem vissza, mikor megláttam, amint a lefelé tartott fehér rózsán végigcsorog a vörös, hemoglobinnal telített folyadék. -Igazán? - kérdezte felemelve kézfejét, amely továbbra is görcsösen a tüskés rózsát markolászta. - Igazán - nevetett. Erre volt szükségem. A nevetésére, a jelenlétére. És Isten tudtam, mert ha nem lett volna tisztában vele, nem küldött volna vissza erre a helyre.❞ ꧁༺♚⌕༻꧂ ❝Minden tekintetben legyőzöttnek éreztem magam. Semmim sem maradt, amivel visszavághattam volna. Nem volt fegyverem, sem pajzsom, nem volt menedékhelyem, erős váram, ahová menekülhettem volna. René de Fontaine méregetett pár pillanatig, ezt követően közelebb hajolt, mire ösztönösen is behunytam szememet, elfordítottam fejemet, arcom elé emeltem kezemet. Közelebb hajolt, majd ellökte magát a faltól, ezzel kiszabadítva engem is kalitkámból, börtönömből. Kinyitottam szememet, karjaimat természetes állapotukba helyeztem vissza. -A mihamarabbi viszont látásra, Rose Moticelli - tűnt el a fal mögött. ❞ ༻