Connor Murphy készen állt arra, hogy véget vessen... mindennek. A tizenhét éves fiú megelégelte, hogy mindenki utálja, még a családja is. Megelégelte, hogy nem képes uralkodni saját magán, hogy mindig, mindent elront. A sokadik alkalommal tervezte befejezni az életét, de aztán találkozott Evan Hansennel. "Nem kell tettetnünk." - Ez a három szó elég volt ahhoz, hogy Connorban újra felébredjen a remény. Végül is, barátokkal sokkal jobb az élet, nem? Felmerül azonban a kérdés: mi történik, ha egy kapcsolat erősebbé válik a barátságnál?

Craig Fitzgerald nem is rossz abban, amit csinál. Oké, nem írta meg az évtized nagy amerikai regényét (még), de az első könyve hamarosan a polcokra kerül. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és ugyan, mi akadálya lenne, hogy a határidőig leadja a végleges változatot? Mármint leszámítva egy felbukkanó majdnem ex-pasit, egy kényszerű visszatérést a családi tűzfészekbe, némi írói blokkot és egy fasiszta hajlamú szerkesztőt. Itt nem lesznek részletek Craig regényéből, esetleg csak amiket végül kihúzott. Meg jegyzetek, feljegyzések, naplószerű bejegyzések, szóval csupa olyasmi, ami annyira személyes, hogy alkalmatlan a publikálásra, még akkor is, ha összeáll belőlük egy történet. Akkor a leginkább.

❝...Félek, hogy egyszer majd túl magasra szállok, és csak azt fogom észrevenni, hogy zuhanok. Bár nekem adtad a szárnyaid és megtanítottál repülni, soha sem mutattad meg, hogyan kell földet érni...❞

Beszéljünk a matematikáról. Mi történik, ha egy szociális pillangót hozzáadunk egy társaságkerülő irodalmárhoz, és ezt elosztjuk egy közös, XIV. kerületi albérlettel? Igen, talán erre még maga Einstein sem tudná a választ. Készen állsz? #33 2017.01.09

Néha nem elég kívánni valamit, van hogy tenni is kell érte, hogy a vágyunk teljesüljön. Erre egy kislány is rájött mikor megépítette hóemberét. Egy hangulatos karácsonyi kis novella.

𝐃𝐫. 𝐂𝐨𝐫𝐚 𝐌𝐨𝐬𝐬 beletörődött az életébe. 𝐃𝐞𝐜𝐥𝐚𝐧 𝐑𝐨𝐲 mindig is küzdött az igazságért. NEM FANFICTION! Cora Moss tehetséges orvos a Griffin Egészségközpont baleseti osztályán, ám még mindig mint híres és gazdag sportoló feleségként tartja őt számon környezete, nem pedig elismert orvosként. Cora bár eljátssza, magánélete maga a csoda, mégis órákig kínlódik a tükör előtt, hogy elfedje tökéletesnek álcázott életének valóságát; a foltokat, melyek nem csak a szívén, de testén is látszanak. Egy balhéba fulladt jégkorongmérkőzés azonban az ő életét is felbolygatja. Az NHL legjobb játékosát, Declan Royt súlyos sérülésekkel szállítják kórházba, akinek Cora a kezelőorvosa lesz. Az egymás iránt érzett ellenszenv már az első napokon megnyilvánul. Egyikőjük sem érti, a másiknak mi baja vele. Olaj a tűzre, hogy Corának gyanús a meccsen kitört balhé, ürügy helyett, okot vár, de mindenki gyanúsan hallgat. A Declannel eltöltött hosszú órák, a folyamatosan mélyebbre vájt beszélgetések, a múltból feltörekvő sérelmek közelebb hozzák egymáshoz a titkokat rejtegető lelkeket. Kezdeti félreértésből adódó ellenszenv szép lassan barátsággá, majd valami olyanná formálódik, amiről a házasságában súlyosan bántalmazott Cora utoljára gyerekként reménykedett. Vajon Declan lehet a kulcs, akivel Cora kiléphet mérgező házasságából? Mit titkolnak egymás elől? A mindenhol ott lebzselő sajtó mit fog belelátni Cora és Declan, - orvos és páciens - barátságába? FONTOS: Slow burn romantikus történet; kérlek, ne várd, hogy az első pillanatban egymásnak esnek a szereplők. Ez egy nagyon lassan kiépített szerelmi szál, ezzel is bemutatva, hogy egy bántalmazó kapcsolat után nem olyan könnyű megtalálni az utat. Persze, romantikus is szexi jelenetekből így sincs benne hiány.