Janó izgatottan várja a karácsonyt, akár minden kisgyerek. Imádja ezt az ünnepet, így az keserű pirulát is, noha erőltetetten, de mosolyogva fogadja el, hogy a nagybátyja fogadott lányával kell játszania pár napig. Átlagos tizenkét éves fiúként imádja az édességet, nem szeret lányokkal barátkozni... és persze félelmei is vannak. Sosem mert lemenni sötét pincéjükbe, ezen a napon azonban nővére addig piszkálja, mígnem vesz egy nagy levegőt, és rálép a lefelé vezető lépcsősorra. Vajon félelmei alaptalanok, vagy csakugyan várja őt odalent valami?

Kegyetlen, az eddigiektől merőben eltérő, bosszúszomjas sorozatgyilkossal néz szembe a nyüzsgő nagyvárosi Nyomozói Hivatal, miután holttest nélküli bűntényi helyszíneken veti meg a lábát a különös észjárású Whitlaw nyomozó. Új partnere, a fiatal, botrányos múltú újságírónő sokszor váratlan ötletekkel rukkol elő, melyek aztán - a magának való detektív legnagyobb csodálatára és bosszúságára - újult erővel lendítik előre a nyomozást. Ám a hajsza egyre forróbbá válik, így W. nyomozónak félre kell tennie büszkeségét, és társa segítségét kell kérnie, hiszen ő maga személyesen érintett az ügyben. Vajon sikerül megállítaniuk a gyilkost, mielőtt túl messzire menne? Befejeződik végre az évtizedeken átívelő családi dráma?

Vorma falujából sorra tűnnek el az emberek. Ám az erdő hallgat. Nincsenek holtak a göcsörtös fák közt, nincs vér a nyirkos mohatakarón és nincsenek ködfályolban keringő halálsikolyok sem. Csak egy tó és egy elfeledett történet. Kalena a falu öreg boszorkájának unokája, de ikertestvérével ellentétben régóta nem hisz Rotta mama rémmeséiben. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedjen, elfeledje a családját övező titkokat és végre maga mögött hagyhassa a származását. Nagyanyja óva inti őt és nővérét a falu melletti erdőtől, amely időről időre a halálba csalogatja áldozatait. A holdünnep éjszakája után azonban minden megváltozik, Kalenának pedig nem marad választása: ha nem akarja, hogy az otthona miatta még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodródjon, be kell merészkednie a rengetegbe és kideríteni, mi történik valójában az eltűntekkel Szokatlanul élőnek tűnő holtak és kíváncsi kísértetek között balszerencséjére ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan eleinte remélte - még egy halálos, ám kissé magának való jégharcos társaságában sem. A víz mélyén lapuló csontok meséje sötétebb, mint valaha hitte volna. [ 2020. 01. 12. ~ 2022. 11. 27. ] /a borító saját illusztráció/ Hivatásos bétázó: NTReyna

„Miért hívja, csábítja beteges vonzerővel a sötétség az embert? Mi az, ami tudatunk minden heves tiltakozása ellenére is lefelé húz bennünket, a kavargó, démoni erők poklába? Talán a kíváncsiság? Az ember kíváncsi, hogy valójában milyen mély is a mélység; és amikor elborzad a felismeréstől, hogy végtelen, az lesz számára a legmélyebb pont: a lehetséges kiindulás, ahonnan már csak felfele szökhet." Amikor egy amatőrnek ígérkező szellemidézésre látogat, Tara nem számít rá, hogy egy valódi démonnal hozza össze a sors, és arra még kevésbé, hogy az pont őt szemeli ki következő áldozatául. Mephiztophel hónapokig fáradhatatlanul ügyködik a lány kárhozatba taszításán, észre sem véve, miként válik kapcsolatuk egyre személyesebbé. Végül már egyikük sem biztos benne, mi is megy végbe köztük, így amikor a démon bajba jut, Tarának döntenie kell: fontos neki a másik annyira, hogy megpróbálja megmenteni? De milyen áron? Képes lenne elmenni érte az Alvilág legmélyére is...? (Enyhén Mary Sue-ish sztori, csak több céltalan konyhafilozofálással, a kelleténél erősebb ezoterikus hatással és egy csepp sumer--akkád mitológián alapuló iNtErTeXtUaLiTáSsal.) ((Készült: 2013-ban. A történetben megnyilvánuló világszemlélet nem feltétlenül tükrözi a mai álláspontomat. A cselekmény és a „mondanivaló" szempontjából is erősen megkérdőjelezhetőnek tartom ma már ezt az írást, tisztában vagyok vele, hogy helyenként elég naiv, csöpögős és ezoterikus. Ennek ellenére nem tudok róla teljesen lemondani. Újraírni nem látom értelmét, de azt sem szeretném, ha csak úgy örökre elveszne a fiókban. Főként archiválási szándékkal rakom fel ide, és hátha valakinek majd mégiscsak tetszik.)) Borító: Karl Alexander Wilke - Fliegeroffizier