Szarkazmus és komoly hangvételű versek egyaránt. Őszinte gondolataim a szokott stílusban.

___ mert ördögi kör ez az életnek nevezett valami, melybe menthetetlenül belekerültem, és csak sodor, sodor magával, amíg el nem érem a halálnak nevezett partot. "Cogito, ergo sum" - gondolkodom, tehát vagyok. de mi van akkor, ha túl sokat gondolkodom, s pont ezért elfelejtek 𝘭𝘦𝘯𝘯𝘪? ❝Hisz a vadvirágok közül is azok a legszebbek, melyek a sínek mellett nőnek. Pedig ők vannak a legközelebb a halálhoz. ❞ ❝...és mennyivel otthonosabb a megszokott szilánkokon lépdelni a már jól ismert sebekkel, mint azon az egyenes, sima és boldog úton, mely talán sosem volt tiéd, s égette is a talpad, hisz sosem tudtad, hogyan kell nem összeomlani.❞ (A Szilánkjaim, a Szívdobbanások, az Éj-ízű könnyek és a Hang a fejemben c. könyveim folytatása) ___

novella

próbálok még néha önmagamra hasonlítani

_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _

______ Novellák tőlem, melyeket úgy éreztem, ideje megosztanom azokkal, akiket érdekel. ........... ❝Talán újra és újra meg kell halnunk azért, hogy élhessünk.❞ ×× MINDEN JOG SZIGORÚAN FENNTARTVA. __

viszünk a piknikre tejet és pogácsát meg egymás omladozó lelki világát boldogok leszünk egyszer ketten valaha teli hassal és szívvel térünk majd haza.

Lelkemnek pusztító viharai Megtépázzák a virágokat, Majd ahogy a halott rózsák szirmai, Versekként tovaszállnak.

dohányzásra kijelölt terület /verseim "hamutálba" gyűjtve/

Ez nem állapot Én ittam, és még is Te vagy másnapos Kezdés: 2020/10/29