__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak megyek előre, még ha nem is tudom, hová tartok. ❝Ó, engem senki nem kérd...
a happy end nem nekem való. csak megmentem magam az őrülettől. short story || 2021 rere ®
____ Gond(olat)ok ~~ mert lelkem soha ki nem fogy a furcsa gondolatokból, még mindig fojtogat belülről minden, ki kell adnom őket magamból, ki tudja, talán már megőrültem... ♡♡ ❝Talán a beteljesületlen álmok a legédesebbek...❞ ❝S néha ha kicsit meg is halok, Hát újraélesztem magam, Vagy ha kell, A saját koporsómból rá...
___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim és a Szívdobbanások c. könyveim folytatása) ___
Tejszínhabos migrén a kádban fekszel és sehogy sincs végre sötét a lepedők elkoptak Te nem határozol meg csak a harmatgyenge segélykiáltások hogyha véletlenül mégis itt maradnál nem maradna semmi
Lehet, hogy keserű de a vodkát sem az ízéért isszuk. Szabadversek, rendszertelen gondolatok. (Lezárt kötet)
Pitypangok szálltak szerteszét [...] "megőriznélek édes, de minden levegő vételemmel egyre távolabb sodródnak tőlem részeid" látta 21:13 ön-kutatás
lelkem könnycseppjeit kifacsarom és megízesítem vele keserű életízű teámat.
