Fél éves voltam, amikor az erdő közepén kötöttem ki. Lydia talált rám. A nő, aki anyám helyett lett anyám. Ő tanított meg mindent amit tudok. Az egyetlen szabálya az volt, hogy soha nem szabad elmennem az erdőből. Egészen addig engedelmes is voltam, amíg valami fel nem kavarta a nyugalamam. Nem bírtam a kíváncsiságommal... Elhurcoltak az otthonomból, Lydiaval együtt . Őt azonban elragadják az úton tőlem, én pedig nem mehettem utána. Magamra maradtam egy számomra ismeretlen világban. Eldöntöttem, hogy megkeresem a nevelőanyám, kerüljön bármibe is. Vᴀᴊᴏɴ sɪᴋᴇʀᴜ̈ʟʜᴇᴛ ᴇɢʏ 16 ᴇ́ᴠᴇs ʟᴀ̄ɴʏɴᴀᴋ ʟᴇɢʏᴏ̄ᴢɴɪᴇ ᴀᴢ ɪsᴍᴇʀᴇᴛʟᴇɴᴛ? ᴍᴇɢʙᴀʀᴀ̄ᴛᴋᴏᴢɴɪᴀ ᴇɢʏ ᴋᴇʟʟᴇᴍᴇᴛʟᴇɴ ʜᴇʟʏᴢᴇᴛᴛᴇʟ? Vᴀᴊᴏɴ ᴠᴀɴ ɪᴅᴇᴊᴇ ᴀ ᴛᴜ́ʟᴇ́ʟᴇ́s ᴋᴏ̈ᴢʙᴇɴ ᴍᴇɢᴋᴇʀᴇsɴɪᴇ ᴀ sᴢᴀ̄ᴍᴀ̄ʀᴀ ʟᴇɢғᴏɴᴛᴏsᴀʙʙ ᴇᴍʙᴇʀᴛ?

Vorma falujából sorra tűnnek el az emberek. Ám az erdő hallgat. Nincsenek holtak a göcsörtös fák közt, nincs vér a nyirkos mohatakarón és nincsenek ködfályolban keringő halálsikolyok sem. Csak egy tó és egy elfeledett történet. Kalena a falu öreg boszorkájának unokája, de ikertestvérével ellentétben régóta nem hisz Rotta mama rémmeséiben. Egyetlen vágya, hogy beilleszkedjen, elfeledje a családját övező titkokat és végre maga mögött hagyhassa a származását. Nagyanyja óva inti őt és nővérét a falu melletti erdőtől, amely időről időre a halálba csalogatja áldozatait. A holdünnep éjszakája után azonban minden megváltozik, Kalenának pedig nem marad választása: ha nem akarja, hogy az otthona miatta még az eddiginél is nagyobb veszélybe sodródjon, be kell merészkednie a rengetegbe és kideríteni, mi történik valójában az eltűntekkel Szokatlanul élőnek tűnő holtak és kíváncsi kísértetek között balszerencséjére ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint ahogyan eleinte remélte - még egy halálos, ám kissé magának való jégharcos társaságában sem. A víz mélyén lapuló csontok meséje sötétebb, mint valaha hitte volna. [ 2020. 01. 12. ~ 2022. 11. 27. ] /a borító saját illusztráció/ Hivatásos bétázó: NTReyna