Ejfelilany
- Reads 164,502
- Votes 9,166
- Parts 48
Az Ă©let alapjĂĄban vĂ©ve egyszerƱ. Hiszen megszĂŒletĂŒnk, Ă©lĂŒnk, majd meghalunk. Persze, ezt mindenki megcĂĄfolja, mert hĂĄt, olyan nincs, hogy egyszerƱ az Ă©let. Illetve, az lenne, csak mi tesszĂŒk bonyolulttĂĄ, bĂĄr, sokszor inkĂĄbb a környezetĂŒnk teszi ezt velĂŒnk. Ăgy törtĂ©nt velem is. Ăltem a kis nyugodt Ă©letemet, talĂĄlkoztam a barĂĄtaimmal, suliba jĂĄrtam, valamikor mĂ©g tanultam is. Röviden, csak voltam, mint hal a tengerben. AztĂĄn törtĂ©nt valami. Pontosabban, Ć törtĂ©nt. Ăgy van, a szerelem berobbant az Ă©letembe, mint egy atombomba. VĂĄratlanul Ă©s nagy felfordulĂĄst okozva. Ekkor Ă©rtettem meg, hogy az Ă©let nem egyszerƱ Ă©s talĂĄn nem is kell annak lennie, hiszen...abban mi lenne az izgalmas?
âââââ
-TrĂĄgĂĄr szavak.
-Néhol furcsa humor.
-A valósåggal való bårminemƱ megegyezés csupån a véletlen mƱve.
âââââ
âĄAz egĂ©sz törtĂ©net a kĂ©pzeletem szĂŒlemĂ©nye, semelyik rĂ©sszel nem szeretnĂ©k/szerettem volna megbĂĄntani senkit!âŹ
Történet kezdete: 2017.01.01
Történet vége: 2017.05.01.
â Minden jog fenntartvaâ