A ház falának támaszkodva meg is találta; attól félt, hogy hányni fog, vagy valami ilyesmi, amit szerinte a részegek csinálnak, viszont csak állt ott és maga elé bámult. Ahogy meghallotta a másikat közeledni, megijedt. Inge a mellkasa közepéig ki volt gombolva, hosszú tincsei kócosan lógtak az arcába, bőre fényes volt a benti meleg miatt. Minden egyes lélegzetvétele látszott a hajnali hidegben. Remington csak lassan tudott közelebb tántorogni. -Tényleg meghalt, ugye?- hallotta barátja síron túli hangját. -Igen. Fáj? -Megígértem neki, hogy megvédem. -Szeretted? Mintha Jinwang ködös tekintete kitisztult volna egy pillanatra; kettejük tekintete összefonódott. Szemeikben eltéveszthetetlenül ugyanaz a kérdés csillogott: mi lett volna, ha...? -Máshogy... -Mint? -Téged. (80. fejezt) Történet egy időutazóról, egy halhatatlanról és arról, hogy az élet nem mindig arra sodor, amerre te akarsz menni, hanem arra, amerre lenned kell.