„lassan megeszed a fekete, hideg földet, hogy titokban egyszerre hozhassa el neked a hideget, a forrót, a lázat, amit szeretsz" - Székely Örs (borító: Tomoko Nagakawa)

Mese a csillagokról és a szeretetről.

Nem akarom, hogy lássanak. Nem hallok. Nem vagyok hajlandó beszélni. Három ember összetalálkozik egy városban és a történeteik összefonódnak. Nem minden szerelem szép, és néha nem lehet megmenteni azt, akit akarunk. Ne felejtsük el az Ördög a részletekben rejlik. Kramszkoj trilógia I. - Az elfeledett fiú Kramszkoj trilógia II. - A megtalált fiú //Régen már egyszer feltettem ezt a történetet, de azóta elég komoly átíráson esett át.//

- Mondd testvér, elhagysz? - Soha. Ha maga az Ördög kér se adlak oda. - És mondd csak félsz? - Mindig, de harcolok. Érted. Értünk. Kék a szürkéhez, kéz a kézhez. A Kramszkoj fivérek kisujját a Sors vörös fonala köti össze. Vannak kötelékek, amiket nem lehet elvágni. Kramszkoj trilógia I. - Az elfeledett fiú /befejezett/ Kramszkoj trilógia II. - A megtalált fiú /befejezett/

fűre lépni tilos

A valóságtól menekülő szentimentális kisgyermek panaszai. 2018-2021 © hemmopeach

„j'ai tué ma mère." magukba forduló tájak, végtelen éjszakák ismeretlen városokban ismeretlen emberekkel. a horizont vonalán terpeszkedő kolosszus, ami a víz felszínén gomolyog. mintha egyre csak közeledne. haikuk, rég eltemetett anyák szelleme, festészet és zene. két, egymástól látszólag teljesen különálló világ, egyik egy régen kisiklott vágányon, a másik ütemesen halad a feledés felé. vajon elég egy "na és ehhez mit szólsz?" ahhoz, hogy ébren tartson reggelig és megtaláld azt, amit keresel?