Fazekas Emma csupán egy egyszerű, visszahúzódó hétköznapi lány, akinek határozott álmai és elképzelései vannak életével kapcsolatban és bár a hétköznapokban nem túl bátor, de ha az álmairól van szó akkor talpraesett és határozott is tud lenni. Emma már a középiskolában eldöntötte, hogy Dortmundba szeretné majd kialakítani jövőjét. Ehhez minden adottsága és tehetsége meg is van, hogy helyt is álljon. Erik Durm a Borussia Dortmund focistája, ám ellenben a focisták nagy részével ő egy igazán szerény, kedves és udvarias srác. A szerelemben egyikőjüknek sem volt még szerencséje pedig mind a ketten megérdemlik az igaz szerelem csodálatos varázsát azok után, amit megéltek már egymás nélkül és majd talán egymás mellett is, ugyanis egyetlen kapcsolat sem akadály mentes, de ha megtaláltad az igazit ketten EGYÜTT mindent meg tudtok oldani, mert nincs lehetetlen. Vajon át tudják törni törni saját gátjaikat és egymásra találnak vagy egyikőjük sem mer majd lépni? Egy biztos: az érzéseik elől nem menekülhetnek! "Ahogy az ember a saját érzései elől nem tud elmenekülni, úgy én sem tudok előled, és Te sem előlem. Nem tudsz elrejtőzni. Csak testben. De lélekben soha. Mert a lelkünk mindig ott marad. Egymásban. Ez a legnagyobb, legerősebb kötelék. Nem tudom kevesebbel beérni. Nincs kevesebb." /Csitáry-Hock Tamás/

Első magyar Federico Chiesa fanfiction! -Hogy tehetted ezt?- kérdeztem sírva. Minél közelebb jött, hozzám annál jobban éreztem rajta az alkohol szagot.- hogy tehetted ezt velünk? -Te tetted ezt velünk. Te és ő.- köpte felém a szavakat. -Nem, ezt nem kenheted rám vagy rá. Nincs olyan, hogy mi. A legjobb barátom volt! -Pontosan volt! -Ő ott volt velem mikor kellett, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Ő szeret engem. -Én is szeretlek, én is szerettelek.- csuklott a mondat közbe. -Nem, nem, nem.- sírtam egyre jobban és jobban.- ha így lenne akkor nem csaltál volna meg.- kiáltottam rá. Vannak akik sosem találják meg a szerelmet, vannak akik korán rátalálnak és vannak akik későn. De itt van Benedetta Quagli akinek akkor volt a legnagyobb szüksége egy szerető társa amikor az belépett az életébe. RÖVID PÁR RÉSZES TÖRTÉNET!

Mayát német származása ellen teljesen hidegen hagyja a foci. Huszonkét ember egy pályán, akik próbálnak gólt lőni - oké, de ezt nézni kilencven percen át? A legjobb barátnője, Chloè ellenben az egyik legnagyobb Neymar-fan a világon. Maya történetesen munkát keres az egyetem mellé, és meg is találja a tökéletes állást bébiszitterként nem is akárkinél, hanem Neymarnál...

hali! gondoltam neki állok egy Neymar Jr ff-nek... sok storyt olvastam már de valahogy egyik se úgy írta le Neymar-t ahogy elképzelem... tehát ezért most a gondolataiba megformált Neymar-t olvashatjátok✨ előfordulhat trágár beszéd, esetleg 16+ dolgok, vagy alkohol fogyasztás is. Tehát saját felelősségre olvassátok!✋🏼

Niki mindig arról álmodott,hogy sikeres orvos legyen. De mivan ha van valami ami ennél sokkal jobban érdekli? Min változtat élete első focimeccse? Amikor találkozik a Magyar Válogatottal egy véletlen folytán, minden megváltozik...

"yeah, right. if you're cristiano ronaldo, i'm barack obama." ------- [She is a sarcastic fangirl and omegle addict. He is the world's best footballer and omegle novice.] #106 in Fanfiction on 8/08/16 © cristiano-, 2015

Martina Girelli, 22 évesen elérte azt, amiről sok focista álmodik, ugyanis a kiemelkedő helyen lévő Juventus női csapat kapitánya lesz. De nem sokáig örvendhet sikerének, ugyanis kettétörik karrierje. Így egy ötlettől vezérelve, szerencsét próbál az edzői pályán, hogy apja nyomdokaiba léphessen. Mindeközben megismerkedik a férfi csapat közkedvelt 10-esével, Paulo Dybala-val, aki mindent megtesz azért, hogy Tina álma beteljesülhessen. Sikerül ilyen fiatalon helytállni a nagyok között? Egyáltalán az, hogy nőként ilyen nagy feladatra vállalkozik, mennyiben nehezítheti meg a dolgát? Mennyire mélyül el a barátságuk Paulo-val? Ha te is kíváncsi vagy erre, tarts Martina-val és ismerd meg a foci világát! ~ Paulo Dybala fanfiction ~ - Paulo, mégis mi van közöttünk? - kérdeztem elcsuklott hangon, amire maga felé fordított és szemei végigfürkészték az arcomat. - Túl nagy távolság - suttogta, majd egyből eltűntette a millimétereket. Puha ajkai égették a számat, a hiányérzetem pedig azon percben megszűnt. Ekkor jöttem rá, hogy mi okozza az ürességemet, amit akkor érzek, ha nincs velem a fiú. A csókja, az érintése, teljesen a fellegek feletti világba repít el, ahol semmi sem tud megálljt parancsolni. Azzal sem foglalkozott, hogy a tökéletesen beállított frizuráját egy pillanat alatt tettem tönkre, mikor a víztől csillogó ujjaimat a tincsei közé vezettem. Erős karjával a derekamnál fogva szorított magához, mintha ezzel akarná jelezni, hogy engem birtokol. Jó néhány perc múlva váltak el ajkaink, mikor már mindketten kipirulva, levegőért kapkodva vizslattunk egymás tekintetében. Mindenkinek jó olvasást kívánok hozzá, és várom a véleményeiteket! 🥰❤️