A Pál utcai Fiúknak, a Lónyay utcai Református Gimnázium legmenőbb fiúbandájának nincsen énekese, Nemecsek Ernőnek pedig nincsen jövője. Ha részt akarnak venni az X-faktor szeptemberi válogatóján, egymásra vannak utalva, de az együttműködés nem megy zökkenőmentesen. Miközben Boka kétségbeesetten igyekszik egyben tartani a csapatát, és megírni végre egy önálló dalt, addig Nemecsek azért küzd, hogy megérhesse a húszat, Barabás nyelvvizsgázik, Csónakos és Csele tengerimalacot mentenek, Kolnaynak röplabdabajnoksága van, a Vörösingesek rivális bandája pedig sorra dobja ki a Youtube-ra a jobbnál jobb önálló dalokat. Ez a nyár mozgalmasabbnak ígérkezik, mint bármelyikük várta volna. Avagy az elkerülhetetlen boyband AU, amit senki sem kért, de mindenki kap. A történet futott már egy kört az internet egy másik sarkában, de gondoltam itt is futtatom egy kicsit, mert miért ne. Feltöltés minden kedden. Ajánlom pinetre3-nak, akinek egy elszólása adta az inspirációt ahhoz, hogy belekezdjek a történetbe, a borítót pedig köszönöm Tia Marshnak.

Hewieta Felore fehér: a haja, a bőre, sőt, még a vére is. Ha az apja nem lenne a Felső Erőd neves parancsnoka, az emberek birodalmában már rég halálra ítélték volna a külseje miatt. Attól a pillanattól fogva azonban, hogy megtalálják őt egy határőr hullája mellett, egyre kevesebben bíznak meg benne az erődben. Egyik napról a másikra aztán váratlanul kitör a káosz, a fiatal lánynak pedig menekülnie kell: teljesen magára marad egy olyan világban, ahol minden kizárólagosan vörös vagy fehér. Gyilkos vagy áldozat. Ember vagy vérmágus. Csak rajtad múlik, kiben bízol meg, amikor végül elszabadul a pokol. [2017.11. 05. ~ 2018. 08. 22.] /előzmény: Arctalanok/

"- Félnek, mert valami olyasmit teremtettek, ami okosabb náluk..."

- TE LÁTSZ ENGEM! - ismételte elcsukló hangon. - Végre! - a hangja valahol a sírás és a nevetés között volt. - Végre valaki lát engem. - a szellemfiú térdre rogyott Lujza előtt és a kezébe temette az arcát." Ha látnád a holtakat, Te nem félnél? A házadban, az iskoládban, a metrón, mindenütt. Lehet, hogy inkább próbálnál tudomást sem venni róluk. Csakhogy az ember nem tudja örökké másnak tettetni magát, mint aki. Lujza sem tudja elkerülni végzetét. A sors pedig egy jóképű, felettébb szószátyár halott fiú alakjában érkezik.

Terepvadász akartam lenni, rabszolga lett belőlem. Egy sötét emlékkép, vagy inkább rémálom... Fogalmam sincs. Kipattan a szemem, és zihálva felülök. A szobámban csak egy halvány mécses világít. A kezembe temetem az arcom és próbálok megnyugodni. A testem tiszta izzadtság, a póló rám tapad. Már megint megtörtént. Legszívesebben kiáltanék, hogy legyen vége. Minden egyes héten ugyan az a visszatérő álomkép. A leg borzasztóbb pedig, hogy nem emlékszek rá egyáltalán. Minden egyes alkalommal csak azt veszem észre, hogy zihálva ébredek, remegek a félelemtől, a hátam pedig iszonyúan sajog. Mégis mi ez? !FIGYELEM! A történet erőszakos jeleneteket és -néhol- trágár beszédet tartalmaz!! Ja, és ebben a történetben az angyaloknak semmi köze a bibliai angyalokhoz. Sziasztok! Ez az első történet amit nyilvánosságra hozok. Sokat írtam már, de eddig még nem igazán mertem megmutatni a barátaimon kívül senkinek. Őszintén, már pár napja rágódtam, hogy kirakjam-e vagy ne, de végül úgy döntöttem, miért is ne? Sajnos a bevezetők írásában elég gyenge vagyok, de próbáltam izgalmasra írni. Nagyon kíváncsi vagyok mindenkinek a véleményére, és előre is köszönöm ha elolvasod! ❤