-Már nem számít! Ez nem rólunk szól! Én láttam őket, rengetegen vannak! Az emberek veszélyben vannak! Figyelmeztetni kell őket! És ha ennek az az ára, hogy száműznek, hát legyen! Én megszökök! -És én segítek neked... ___________________ -Hát akkor mi lesz? Engem börtönbe csukat, a fiát meg hagyja meghalni? Csak mert fél bevallani, hogy az egyetlen tünde aki szembeszáll vele, igazat mond? ___________________ -Mi történt? -Sajnálom. ___________________ Míriel tudta, hogy olyat érez, amit egyáltalán nem szabadna. ___________________ -Legolas, ha téged megismernek, egyből végeznek veled! -fordult szembe a herceggel. -Inkább, mint hogy neked bajod essék. __________________ -Dobd el a kardod! -szólalt meg Legolas. Hangja színtelen volt. Míriel értetlenül állt, arcáról lefagyott a mosoly. -Legolas... -suttogta. -Azt mondtam, dobd el a fegyvered! _____________________ Vér mossa el a népek viadalát, áldozatok tengere között holtan fekszik már a vészmadár. ___________________ -Milyen kegyetlen az élet... Hát akkor mi értelme élni? ___________________ -Hogyan engedhetném el azt, akit szeretek? -kérdezte keservesen. ___________________ Nem volt átlagos: egy hős volt. =============== || Gyűrűk Ura fanfiction || Jó olvasást!

Short stories from the background of the Ring War - series (A LOTR fanfic - in Hungarian) Künn napok óta sötét szél dühöngött. Az udvarban pedig napok óta gyászos hangulat uralkodott. Mióta Finduilas úrnõ, Denethor helytartó hitvese ágynak dõlt. Finduilas régóta sorvadozott de ezúttal úgy látszott komoly a baja. Mindenki szomorúan, aggódva sürgött-forgott. De a gyerekeknek nem mondtak semmit, csak hessegették õket egyik szobából a másikba, mindenhol láb alatt voltak....

{Halhatatlan az, aki nem hal meg, aki nincs kitéve a felbomlásnak és a pusztulásnak.} ,, Nyugodj meg. - csitított a jótevőm - Nem kell pánikba esned. - Hogy ne essek pánikba? Már benne vagyok! Hisz halhatatlan lettem! " ((Trágár szóhasználat előfordul)) Kezdés: 2018. Június 19. Befejezés: 2019. Január 31.

~ Kιsᥣᥲ́ᥒყ korombᥲᥒ mιᥒdιg ιs sokᥲt goᥒdoᥣkoztᥲm ᥲzoᥒ, hogყ mι ᥣᥱszᥱk hᥲ fᥱᥣᥒövők. Sosᥱm hιttᥱm voᥣᥒᥲ, hogყ ᥱz ᥣᥱsz bᥱᥣőᥣᥱm... És ᥲzt sᥱm hιttᥱm, hogყ ᥱgყ "kιs ᥲ́rᥲmszᥙ̈ᥒᥱt" összᥱhozzᥲ ᥲz ᥱmbᥱrᥱkᥱt. ~ "- Jó móka lesz! - cserélt töltény rekeszt a fegyverében széles vigyorral az arcán, majd nagy lendülettel kiugrott a fal biztonságából. Sisak nélkül. Remek... " Kezdés: 2019. július 20.

Megvolt a közös harmónia ember és természet között. Azonban ez a közelebbi kapcsolat egyre jobban megszakadt a két fél között... ,, Nem messze tőlünk megpillantottunk egy szarvast: kecses testtartása és égbenyúló agancsai büszke hatást adtak a teremtménynek. Apám a fegyveréhez nyúlt. - Ugye nem akarod lelőni!? - suttogtam. '' Kezdés: 2017. június 17. Befejezve: 2017. augusztus 19.

Asgard. Falainak határán belül egy női szív gyászba burkolódzik és magányba taszítja önmagát. Segíthet neki valaki? Lehet e több a barátságból, a szerelemből? Vagy az árulás és tudatlanság tönkretesz mindent? Ha a szívek megint elszakadnak összeforrhatnak újfent?

ez a fanfic jópár évvel a :re befejezése után játszódik, nincs túl sok kapcsolata az eredeti canonhoz, szóval a szereplők nagyrészt oc-k lesznek. enyhe spoiler alert, ha még nem olvastad/nézted végig a tokyo ghoul:re-t! külön köszönet @JustAWolfYT -nek, aki rengeteget segített a karakterek tervezésében! jó olvasást!