"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkaim és szemem közt. Én is ugyan így tettem. Majd megfogta egyik tenyerével az arcom. - Francba az egésszel. - ahogy ezt kimondta, telt ajkait rányomta az enyémre. Nyelvével bejutást kért, amit meg is adtam. Átadtam magam a varázsnak. Olyan volt mint bármelyik tündérmese. Egyszóval, csodálatos. Nem tudtam, hogy eltaszítsam vagy közelebb húzzam magamhoz. A másodikat választottam. Karjaimat a nyaka köré fontam, és úgy birtokoltuk egymás ajkait. Még sokáig tudtam volna élvezni a pillanatot, de sajnos levegőhiány miatt elváltunk. Még mindig közel álltunk egymáshoz, még mindig öleltük egymást, és hallgattuk a másik gyors, szakadozott levegővételét..." - Emily Munson..