Hyunjin bizonyítani akart, így hát fogadott egy fiúval. Egy fiúval, aki túlságosan is nagy esélyt látott arra hogy megnyerje, ezért gondolkodás nélkül bele is ment. -Jó, fogadjunk. Ha nyerek, akkor többé nem szólhatsz hozzám. Még a közelembe sem jöhetsz. -De, ha én nyerek, akkor bármit is mondok neked, a válaszod igen lesz egy teljes héten át. [2020]

Jeongin egyedül marad egész nyárra egy olyan házban, amit a szülei tartanak fent a számára. Az elején minden rendben volt, aztán rájött, hogy egyedül abban a hatalmas házban szörnyen unalmas. Csakis legjobb barátjára, Felixre számíthatott, viszont tudta, hogy nem kérheti azt tőle, hogy maradjon vele a nyáriszünet minden percében. Tehetetlenül éli sorra a napjait, amíg nem találkozik Hyunjinnal. A fiúval, ki bármit megtenne azért, hogy távol maradjon a családjától. Akár még egy vadidegennel is lakna, csak ne kelljen egy levegőt szívnia a szüleivel. Jeongin pedig gondolkodás nélkül hívja magához az elején még normálisnak tűnő fiút, kiről kiderül, hogy elég rendesen félreismerte. Viszont ekkor már késő volt. Nem tudott megválni tőle. Erősen ragaszkodni kezdett hozzá. És ez az érzelmi kötelék kezdte az őrületbe kergetni. -Kezd kiakasztani ez az érzelmi kötelék, ami kialakult nálad. -Nem kötődőm hozzá... -Akkor dobd ki. Mire vársz még? -De... Nem akarom. -Csak sajnálod. Nem igaz, hogy inkább tűrőd a viselkedését. Jeongin. Legyél már egy kicsit talpraesettebb. Csak sajnálat lenne ez az egész? Jeongin tényleg a fiú helyzete miatt ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy nála lakjon, vagy van más is a dologban? Valami más, ami több puszta sajnálatnál? [2019]

Hyunjin és Jeongin. Csak legjobb barátok. Igaz? × viszonylag rövid részek × váltakozó szemszög × szerepes forma × klisé³ × napi update × helyenként 16+/18+ ||²⁰²⁰

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]

❝ Csak egy általad kitalált karakter vagyok? ❞ ❝ Sajnálom.. ❞ -- Yang Jeongin elsőéves a művészeti karon, kinek minden álma, hogy rajzfilmeket gyártson. Ezért is kezdett bele a képregényébe, amit már másfél éve Webtoonon ír. Átlagos fiú, átlagos élettel, míg fel nem bukkan az életében Hwang Hyunjin, aki a főkarakterének teljes hasonmása. Egy véletlen egybeesés miatt találkoznak, ami miatt Jeongin élete fenekestül felfordul. Nem is kell neki sok idő, hogy rájöjjön ugyanaz történik vele és Hyunjinnal, mint az általa lerajzolt manhwába. Képes lesz Jeongin megváltoztatni a történetet és elkerülni egy tragikus balesetet? _ ⌾ minralino ◍ 2021.03.20.

Ne félj cselekedni mert, ha a félelem fog örökké uralkodni feletted nagyon meg fogod bánni.

ha az apró kezeid nincsenek körülöttem, akkor fázom. nem élném túl, ha elhagynál. fordítás | translation eredeti író | original writer: @hyunjiniesmiles

I'm still young so I don't know what I want to do

COMPLETED ! a gomolyfelhőnek csúfolt idióta, és az idegesítő bárányfelhőnek álcázott barom. vajon sikerül eloszlatni a sűrű ködöt és Napfényt engedni a gomolyfelhők által eltakart területre, vagy kudarcba fullad a hófehér vidámság, és elbukva, megrökönyödve kell figyelnie az egyre csak gyűlő tornádót, mi a legvégére mind a kettejük számára veszélyt jelent? ©voldyor, 2020.