-Add a kezed! Gyerünk már, Újvári Hanna! - kiáltottam rá, kizökkentve a megilletődöttségéből, mire ösztönösen megrázta a fejét. -Nem! Menj! Indulj! - ordította türelmetlenül a szakadó esőben, tetőtől talpig sárosan. -Megvárlak - közöltem egyszerűen, és nem mozdultam előle. A távolból hangokat hallottunk, mire izgatottan odakapta a fejét, de az esőfüggönyön át semmit nem látott. -Akkor valamelyikünk kiesik - fordult vissza felém, és a szemembe nézett. -Akkor valamelyikünk kiesik - ismételtem meg hanyagul megvonva a vállamat, majd a sáros kezemet felé nyújtottam. - De nem fog. Na, gyere már! - ragadtam meg a karját mosolyogva, és megpróbáltam felhúzni, de az ujjaim megcsúsztak a vizes bőrén, és egy hangos kiáltást hallatva visszazuhant. #1 az IOV kategóriában: 2019.07.21. #1 a Hanna kategóriában: 2020.03.11. Completed story: 2020.03.09.