____ Egy elveszett lélek dalai, vagy talán csak kósza visszhangjai azoknak. . . . . . ❝Fekete lyuk szívem helyett, Átjárják a végtelenek. Tátongó és sötét lélek, Én már többet nem beszélek.❞ ____

nem is novellák vagy versek ezek inkább hervadó művirágok.

Térdeden ülve, némán beszélgetsz vele. Félsz, hogy benyitnak. Nekem Isten a pszichológusom.

Aurora Jones egy igazi művészlélek. Festészetében éli ki vágyait és érzelmeit, miközben a lehető legnagyobb erőbedobással dolgozik azon, hogy megfelelő környezetet biztosítson tizenhat éves öccsének és tíz éves húgának. A most kezdett egyetem mellett abban az igen szánalmas kifőzdében dolgozik a város szélén, főz, mos, takarít és közben próbálja egybetartani kisebbik testvére lelkét, akárhányszor felhozódik a kérdés, hogy mikor tér haza hozzájuk alkoholista édesanyjuk. Xavier Holt sosem szerette igazán Aurorát, sem a lány bandáját. Csakis azért van az egyetem gazdasági szakán, mert édesapja erőltette, hogy szerezzen egy diplomát, neki pedig semmi ellenvetése sincs, mivel szüleinek megfelelő kapcsolatai révén egy fikarcnyit nem kell ennek érdekében ujjait sem mozdítania. Nők, alkohol, fű, bulik és pénz - rengeteg pénz, ez Xavier Holt, aki erőszeretettel piszkálja a véleménye szerint igénytelen és lecsúszott művészetiseket hozzá hasonló haverjaival, egészen addig, amíg össze nem kényszerül egy projekt végett Aurora Jones bohém természetével. Xaviér és Aurora a két szélsőség, akik között látszólag nulla közös pont található, mégis a projekt kötelezően megszabott készítése közben felvetődik köztük egyetlen kérdés, ami egy aprócska fényt visz abba a sötétségbe, ahol mindketten tapogatóznak, mind az életük, mind egymás terén. Xaviernek minden percben elege van Aurora szétszórtan kreatív elméjéből, Aurora pedig képes lenne megfojtani Xaviert, akárhányszor előjön a fiú - egyébként jogos - önimádata és magabiztossága, mégis kialakul köztük az a hihetetlen testi és lelki vonzalom, ami kellően felborítja mindkettejük életét. És, hogy mi is az a nagy kérdés? Hát, hogy mi az élet értelme, természetesen. Minden jog fenntartva! ©2019, __avocados__

olyan voltam belül, mint egy vihar - tomboltam és dübörögtem, végül lecsendesedtem; egyedül maradtam. gondolatok az életről, szerelemről, szeretetről; rólam Best rankings: #1 - szösszenet #2 - poem Kezdet: 20190725 Vége: 20191221 ©halvajáró