Rose egy kedves és aranyos lány aki az anyukájával együtt új városba költözik, hogy új életet kezdjenek távol a régi életüktől. Rose nagyon magányos volt és sosem tudott összebarátkozni senkivel, de mikor találkozik egy bizonyos fiúval onnantól kezdve minden megváltozik.

[Név] egyik reggel arra ébred, hogy a szőke és idegbeteg Bakugou Katsuki mellette alszik. Ezt a helyzetet pedig még az is fokozza, hogy hiányos öltözetben vannak. Egy ideig teljesen sötétség még az ami tegnap történt. Aztán egy pár perc múlva kivilágosulnak előtte a dolgok és rájön, hogy hatalmas hibát követett el. Megfogadja, hogy S O H A többé nem fog ilyen megtörténni. Azonban ezt a fogadalmat nehezebb megtartani mint azt először hitte... Az pedig már csak hab a tortán, hogy bizonyos emlékek csak később fognak előjönni. _-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_ Soha ne mond, hogy soha. Nem követi szorosan az anime cselekményeit! Rövidebb terjedelmű részeket fogsz benne találni. Bakugou Katsuki × Reader || Helyesírási hibák előfordulhatnak!!! || ∆ Trágár kifejezések ∆ Perverz jelenetek

A suli legkelendőbb sráca összekerül egy véletlen során a suli legkülöncebb csajával. A fiú hozzá van szokva, hogy mindent, és mindenkit megkap, de életében előszőr nemet mondanak neki. Ráadásul nem is egyszer

Sosem lehet könnyű új életett kezdeni egy ismeretlen városban. De egyszer mindennek eljön az ideje szóval vágjunk bele az ismeretlenbe! Hát mit is mondhatnék nekem sikerül. Minden ott kezdődőtt, hogy meg ismertem a bátyám legjobb haverját Markot. Amy Grey vagyok 17 éves és ez az én életem tartsd velem........

Határt szeretnél szabni a szívednek? El kell szomorítsalak ez csak egy olyan álom melyben erőtlenül vergődsz. Ilyen nincsen és elmondjam miért? Mert egy olyan fiú rabolta el a szívemet melyre még csak gondolni is bűnbe esés. Homályba veszett kétségem köddé illan midőn fájdalmam értelmét veszti. Csak is miatta kibe remény nélkül köt a felhőtlen szerelem apró szikrája. "-Ilyet a testvérek nem tesznek.-megrökönyödve, pirosló arccal leheltem halk szavaim. -Nem is,mivel mi nem testvérek vagyunk hanem szerelmesek.-rekedtes hangja ajkaimra ékelődött.,,

"-Nem úgy értem.-rázta meg a fejét. -Akkor áruld el nekem hogy hogyan érted. -Hogy csak te és én legyünk a világ ellen. Igaz, még nem szereztelek meg, de hidd el, egyszer még az oltárnál mondjuk ki az igent. -És hidd el, én várom azt a pillanatot." Ezt a könyvet még 2021-ben írtam, nagyon fiatal koromban. Telis-tele van hibákkal és értelmetlen részekkel de remélem, hogy élvezhető és megtaláljátok benne a szépséget. Nagyon köszönöm, ha elolvastad. Isten áldjon!❤️

-Felelsz vagy mersz? - kérdezte Luke. -Merek. - mondtam bizonytalanul. -Akkor csókolj meg. - vigyorodott el.

❝- Azt akarom, hogy boldog legyél, Collins. Megérdemled, mindenkinél jobban. És bármennyire nehéz ezt mondani, nem én vagyok az, aki ezt megadhatja neked... - Dean - kezdek bele, ő azonban nem hagyja, hogy be is fejezzem. - Hidd el, én vagyok neked a lehető legrosszabb - motyogja, ujjaival idegesen végigszántva barna tincsein. - Nem, ez nem igaz - suttogom, miközben sűrűn pislogva igyekszem visszafojtani a feltörő könnyeimet. - Ha azt akarod, hogy boldog legyek, akkor tudnod kell, hogy csak veled lehetek az.❞ Hope és Dean mindketten megismerték már a fájdalmat. Mindkettejük élete egy időben omlott össze, egészen mostanáig maradandó nyomot hagyva maga után. Nem hiszik, hogy képesek maguk mögött hagyni a múltat és továbblépni egy szebb jövő felé. De mi történik, ha útjaik keresztezik egymást, és az első pillanattól kezdve képtelenek távol maradni egymástól? Vajon a köztük kibontakozó szerelem képes elindítani őket a továbblépés felé vezető úton? [szünetel] 𝐡𝐨𝐩𝐞 ©𝐥𝐥𝐚𝐮𝐳𝐳𝐚 2022

Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál. Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni. Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma. Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért. De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.