- Ezek a festmények gyönyörűek! - nézett csodálattal a műalkotásokkal borított falra az idős hölgy. - Ha szabad kérdeznem, honnan szerezte be őket? - Köszönjük Szépen! Igazán örülök, ha elnyerte a tetszését - mosolygott büszkén a fiú a vevőre. - Mindet a párom festette. ⋆｡ ﾟ ☁︎｡⋆｡ ﾟ ☾ ﾟ ｡⋆ - Ha beéred egy olyan sráccal, mint én, akkor örökké melletted maradok. - Ígéred? - Ígérem. ⋆｡ ﾟ ☁︎｡⋆｡ ﾟ ☾ ﾟ ｡⋆ - Melletted úgy érzem végre élek - nézett az idősebb a tengernyi csillaggal borított égboltra, miközben megfogta a mellette fekvő fiú kezét. -Előtted csak léteztem. // Plusz megjegyzés: ha az "előszó" című fejezetet közvetlenül az "utószó" előtt találjátok, akkor sajnálom, fogalmam sincs, hogyan keveredett oda, de nem tudom visszarakni a könyv legelejére... :( //

A boldogságnak ára van. Legalább egyszer mindenkinek találkoznia kell a sötétséggel ahhoz, hogy megtudja, milyen a fény.