Jeon Jeongguk egy kicsapongó rosszfiú, akinek eszébe sincs megvetni az élvezeteket az életben és nagy kanállal habzsolja azt, ezzel néha a saját életét is kockára téve. Park Jimin, az ő szöges ellentéte: egy szorongó ambíciózus fiú, aki egyedül a táncban talál megnyugvást és elzárkózik minden ismeretlen elől. Ők ketten ég és föld. Akkor mégis hogyan keresztezi egymást az útjuk? Az egyetlen közös bennük a szüleik szenvedélye, az opera. Jungkooknak ott és akkor első látásra megtetszik a csinos fiú és elszánja magát, hogy megszerzi, kerül, amibe kerül. A két fiú meglepően hamar magtalálja a közös hangot és randizni kezdenek. Jungkooknak hála Jimin kilép a komfort zónájából és egy egészen új oldalát ismeri meg. De van amin még ő sem tud változtatni. Jimin mindezek ellenére képtelen elengedni a múltat, ami egy váratlan esemény után újra gödörbe taszítja és ami ellen talán Jungkook sem elég erős.

Mindenki szereti a jó nyarakat. És mindenki szereti a jó pasikat is. Együtt a kettő pedig néha már-már; egy kánaán. Én is szeretem a jó nyarakat és a jó pasikat, de.. Mondjuk úgy, hogy inkább egy társat szeretnék végre magam mellé, nem pedig a sok egy éjszakás hancúr kandúrt. Viszont igaz szerelmet nehéz találni, kapcsolatot kialakítani pedig még nehezebb. "Szerencse", hogy itt van nekem Yuri, aki egészálló nap finom falatokat mutogat nekem, és nem, nem ételre gondolok. De mi van akkor, ha Yuri évekig tartó kemény munkája a semmibe vész, s többé nem kell kerítőt játszania? Mi van akkor, ha már nem ő lesz az egyetlen az életemben, akire minden időm rá fordítom?

Mielőtt eltűnt volna, még hátrapillantott. Véres arcán szórakozott mosoly ült. - Tényleg, ne mászkálj sehová, pihenj csak szépen - vetette oda könnyedén. A nő reszketve, de eltökélten felemelte a középső ujját. Jungkook csak elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. - Hálátlan dög - morogta, majd eltűnt a sötétben.