❝ Csak egy általad kitalált karakter vagyok? ❞ ❝ Sajnálom.. ❞ -- Yang Jeongin elsőéves a művészeti karon, kinek minden álma, hogy rajzfilmeket gyártson. Ezért is kezdett bele a képregényébe, amit már másfél éve Webtoonon ír. Átlagos fiú, átlagos élettel, míg fel nem bukkan az életében Hwang Hyunjin, aki a főkarakterének teljes hasonmása. Egy véletlen egybeesés miatt találkoznak, ami miatt Jeongin élete fenekestül felfordul. Nem is kell neki sok idő, hogy rájöjjön ugyanaz történik vele és Hyunjinnal, mint az általa lerajzolt manhwába. Képes lesz Jeongin megváltoztatni a történetet és elkerülni egy tragikus balesetet? _ ⌾ minralino ◍ 2021.03.20.

Jeongin egyedül marad egész nyárra egy olyan házban, amit a szülei tartanak fent a számára. Az elején minden rendben volt, aztán rájött, hogy egyedül abban a hatalmas házban szörnyen unalmas. Csakis legjobb barátjára, Felixre számíthatott, viszont tudta, hogy nem kérheti azt tőle, hogy maradjon vele a nyáriszünet minden percében. Tehetetlenül éli sorra a napjait, amíg nem találkozik Hyunjinnal. A fiúval, ki bármit megtenne azért, hogy távol maradjon a családjától. Akár még egy vadidegennel is lakna, csak ne kelljen egy levegőt szívnia a szüleivel. Jeongin pedig gondolkodás nélkül hívja magához az elején még normálisnak tűnő fiút, kiről kiderül, hogy elég rendesen félreismerte. Viszont ekkor már késő volt. Nem tudott megválni tőle. Erősen ragaszkodni kezdett hozzá. És ez az érzelmi kötelék kezdte az őrületbe kergetni. -Kezd kiakasztani ez az érzelmi kötelék, ami kialakult nálad. -Nem kötődőm hozzá... -Akkor dobd ki. Mire vársz még? -De... Nem akarom. -Csak sajnálod. Nem igaz, hogy inkább tűrőd a viselkedését. Jeongin. Legyél már egy kicsit talpraesettebb. Csak sajnálat lenne ez az egész? Jeongin tényleg a fiú helyzete miatt ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy nála lakjon, vagy van más is a dologban? Valami más, ami több puszta sajnálatnál? [2019]

Hyunjin bizonyítani akart, így hát fogadott egy fiúval. Egy fiúval, aki túlságosan is nagy esélyt látott arra hogy megnyerje, ezért gondolkodás nélkül bele is ment. -Jó, fogadjunk. Ha nyerek, akkor többé nem szólhatsz hozzám. Még a közelembe sem jöhetsz. -De, ha én nyerek, akkor bármit is mondok neked, a válaszod igen lesz egy teljes héten át. [2020]

Mindig is léteztek olyan emberek, akik hittek, és olyanok is, akik nem hittek a vámpírokban. Sosem tudták bizonyítani a létezésüket az emberek, mégis ezernyi gondolatuk volt a vámpírokról, akiket többféleképpen is el lehetett pusztítani. Viszont az igazság közel sem ez volt. Nagyobb erővel rendelkeztek, mint az emberek gondolták. Szinte elpusztíthatatlanok voltak. Főleg Hyunjin, aki új történelmet írt a vámpírok életében. Hiszen éhsége olyan csillapíthatatlan volt, mint még soha senkinek... -Ki van ott? Sikítani fogok... -Mert attól megijedek. - nevetett fel a titokzatos idegen. - Sikíts, ha mersz. Esküszöm, utána ki sem nyitod többé a szádat. Jeongin szemei könnyekkel teltek, majd azok rögtön útnak is indultak. Lassan folytak végig a sós cseppek az arcán, miközben a holtan heverő szerelmét kétségbeesetten figyelte. -Senki nem sírt még a halála előtt. Bár senki nem tudta, hogy megölöm. - gondolkozott el Hyunjin. - Ez így nem élvezetes. Hagyd már abba a sírást. Az csak egy ember. Hyunjin számára minden ember egyforma volt. Egyformán ostoba, s jelentéktelen. Egyedül a lányokból húzott hasznot, hiszen a lányok vérének az íze megbolondította. Minden lány vére isteni volt a számára. Azt hitte, hogy az ő vérüknél finomabb már nem lehet senki vére. Ám tévedett. Idővel rájött, hogy létezik valaki, kinek már vérének illata megőrjíti, nemhogy az íze. És ez a valaki egy fiú volt. Egy fiú, ki rosszkor volt rossz helyen... [2020]

COMPLETED ! ❝ Neki csak az ártatlansága kellett, semmi más ❞ ©voldyor 2020.

A JYP Entertainment modelleket keres. Minho és Jisung pedig él a lehetőséggel. 3 napig folyamatosan képeket feltölteni talán nem is olyan nehéz a fiúknak. Viszont az ügynökséghez kerülés már egy nehezebb és összetettebb dolog... [2019]

Jisung az osztály ranglétrájának legalsó fokán foglalt helyet. Senki sem bírta őt. Egyenesen utálták minden ok nélkül. Kivéve egy személyt. Egy személyt, aki semlegesen viszonyult hozzá. És ez a semlegesség Jisung számára egy igazi áldás volt. -Minho... Te nem is utálsz? - kérdeztem meglepetten. -Nincs okom arra, hogy utáljalak. De arra sincs, hogy szeresselek. - közölte. /Lee Minho... Te teszed gyönyörűvé ezt az élet adta sorscsapást. Melletted minden fájdalmat elviselek./ [2020]

Előfordulhatnak: -káromkodások ⟨szinte mindig⟩ -szexuális tartalmú részek? -önbántalmazás, depresszió -káros szenvedélyek, függőségek ⟨alkohol, cigaretta, drog⟩

Melyben Jisung névtelenül ír szobatársának, hogy jobban megismerhesse. »𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑒𝑚 𝑜̃𝑡, 𝑣𝑖𝑠𝑧𝑜𝑛𝑡 𝑜̃ 𝑒𝑛𝑔𝑒𝑚 𝑛𝑒𝑚!» »𝑶𝒉𝒉 𝒊𝒈𝒂𝒛𝒂́𝒏 𝒔𝒂𝒋𝒏𝒂́𝒍𝒐𝒎, 𝒑𝒆𝒅𝒊𝒈 𝒎𝒆𝒈𝒆́𝒓𝒅𝒆𝒎𝒍𝒆𝒅, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒔𝒔𝒆𝒏𝒆𝒌!:𝒄» » 𝐵𝑎́𝑟𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑡𝑒́𝑛𝑦𝑙𝑒𝑔 𝑒𝑧𝑡 𝑔𝑜𝑛𝑑𝑜𝑙𝑛𝑎́𝑑..| 𝐵𝑎́𝑟𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑡𝑒́𝑛𝑦𝑙𝑒𝑔 𝑒𝑧𝑡 𝑔𝑜𝑛𝑑𝑜𝑙| 𝐵𝑎́𝑟𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑡𝑒́𝑛𝑦𝑙𝑒𝑔| 𝐵𝑎́𝑟𝑐𝑠𝑎𝑘| |» »𝑢́𝑔𝑦 𝑡𝑢̄𝑛𝑖𝑘 𝑚𝑒́𝑔𝑠𝑒𝑚!:)»

Bizonyos emberek falakat emelnek maguk köré, s alig várják, hogy valaki ledöntse ezeket a falakat, s ha ez nem történik meg, örökre ismeretlenek maradnak. Minho élete bonyolultabb, mint bárki másé. Nem hagyja el a házát és nem ismerkedik senkivel. Aggódó szüleivel és egyetlen barátjával, a magánnyal vészeli át a napokat, miközben szürke élete lassan színessé válik. Jisung, aki családjával friss lakosok Minho-ék szomszédságában, felfigyel a rejtélyes fiúra. Vajon Jisung, a Minho körüli falakat sikeresen ledönti és kiszabadítja a fiút a magány fogságából, vagy maga köré is felépíti saját falait? [2018]