A nevem Ryan Collins. Tetoválóművész vagyok Nashville-ben. Akkor kerültem ide, amikor nyolc éve elhagytam az otthonomat. Magamnak való vagyok, a szokásos módon telnek a hétköznapjaim, dolgozom, a barátnőmmel, vagy a barátaimmal töltöm a szabadidőmet, az életem nyugodt. Volt. Ameddig Arizona Davis-t és a problémás életét fel nem vettem magam mellé a szalonomba. A nevem Arizona Davis. Tetoválóművész vagyok. Nemrég érkeztem Nashville-be a családommal, a White Brotherhood testvériséggel. Azóta közéjük tartozom, hogy megmentettek az erőszakos nevelőapámtól gyerekkoromban. Most Ryan Collinsnak dolgozom, a híres, de szerény tetoválónak. Amikor jelentkeztem hozzá, még nem sejtettem, hogy milyen bonyodalmakat fog okozni az életemben.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."