Szóval első sztorim, elég sokat gondolkoztam hogy kezdjem vagy ne. De meg próbálom!

Ez a story egy lányról szól pontosabban rólam.Szia Emy Rey vagyok Francia származású.Anyukám meghalt egy autóbalesetben ezért Apukámmal és a testvéremmel élek.De lassan ki fogok költözni hiszen 19 éves leszek Decemberbe.Kolis vagyok ezért csak nagyrészt pénteken, szombaton és vasárnap vagyok otthon.Művesz suliba járok és festő akarok lenni tudom nagy álmok hogy egyszer híres festő leszek de nem tudom elengedni a gondolatot magam mögött.Amúgy ez a story nagyrészt az életemről szól és hogy hogy ismertem meg életem értelmét.

"Amint befordultam a folyosóra telefonommal a kezemben,totálisan ráfokuszálva a készülékre,megérezhettem egy kimondott kemény,és kidolgozott mégis vékony felsőtestet nekem ütközni. Sikeresen a földön kötöttem ki figyelmetlenségem okozójával a kezemben,milliónyi gondolat járta át a fejem abban a pillanatban,ezekkel az élen: Vajon most sziklamen kapitány mit gondolhat rólam? Elküldött már fejben a jó édes anyámba,vagy már a fejemhez is vágta őket,csak a pillanatnyi sokk hatására teljesen kizártam a külvilágot? Ezekkel a gondolatokkal emeltem fel félve a buksimat akadályomra. Mélybarna szemei csak úgy szórták a szikrákat,egy pillanatra megfordult a fejembe,hogy elfutok megelőzve a fejmosást és soha többet nem jövök az iskola területére,de az már milyen lenne nem? - Te magadnál vagy? Talán nem férsz el ezen a kibaszott folyosón? - Dühben forgó szemeivel csak úgy átnézett rajtam mintha ott se lennék,szívem szerint mondtam volna,hogy nem épp vagyok magamnál ugyanis a hatalmas vállaival épp most ütötte ki azt a maradék tudást is a fejemből,de nem volt merszem ezek után vissza szájalni neki.Közbe imádkoztam,hogy senki se nézze végig miként járatom le magam már az első nap. - Neharagudj,nem vette.. - Makogtam össze vissza a kialakult zavar miatt a fejembe,próbáltam menteni a menthetetlent,de még ezt az igazán megalázó bocsánatkérést sem fejezhettem be ugyanis szavamba vágott. - Csak tűnj a szemem elől. - Kimérten és lassan beszélt hozzám,rezzenéstelen arccal mérte végig földön fetrengő énem,de a szeme annál több mindent tudott volna mesélni,kristály tisztán látszott mennyire dühös és feldúlt.Nem értettem kiborulása okát,végülis véletlen történt mindez,nem hinném,hogy szükséges ekkora feneket keríteni ennek. Mire észbe kaptam már hűlt nyoma volt az ideges fiúnak. Ennyit arról a bizonyos "Kelts jó benyomást" gondolatról. Ügyes vagy

Bianca-nak már kisebb korában jelentkeztek pszicho problémái,a szüleit hamar el veszítette egy autó balesetben,így ez is megviselő volt számára,és a nagyszülei sem éltek már. 10 évesen nevelő szülőkhoz került,majd 17 évesen szabadult ki onnan csak. Ezek után úgy döntött, hogy új életet kezd. A nevelő szülei pénzéből vett magának egy házat,majd saját munkát keresett magának. Már általános iskolában is volt érzéke a dalszöveg íráshoz,nem hiába. Hiszen, dalszöveg író munkát keresett. Mint kiderült a Tokio Hotelnek kell dalszövegeket írnia majd, és velük kell együtt dolgoznia majd. Már 3 éve dolgozik velük együtt,és elég nehezen sikerült neki be férkőzni Tom Kaulitz mellé,de mind kiderült Bianca meg van bolondúlva ezért a férfiért,és bármit meg tesz azért, hogy csak az övé lehessen.. Innen kezdődik igazán a történet még csak~ Légyszi,a cím szerint ne gondoljátok pszchio storynak, van benne egy két olyan jelenség,ami arra utal,de semmi különös nincs benne:)