Eleanor Grayson, élete maga a pokol, az évszázad legnagyobb iskolai lövöldözésnek túl élője és mindezen túl, az elkövető rokona. Ezért utálja az egész iskola, őt hibáztatják, az űr miatt, ami bennük maradt az eset után, de azzal senki nem törődik, hogy ő maga is olyan embereket gyászol akik a világot jelentették neki, ráadásul mindig is gyűlölte a mostohabátyját, aki ezt a szörnyűséget tette. Damien Volton, egyike azoknak, akik levegőt se hagynak a lánynak, talán még a legfőbb szekálójának is nevezhetnénk. Gyűlöli a lányt, amiatt, amit a mostoha bátyja tett, és gyűlöli, hogy valójában képtelen szívből utálni. Damien kishúgát vesztette el, az egyetlen lényt, aki tényleg szerette a férfit, átlátott a csillogáson és a csábos mosolyon, de elment Dam pedig, akárhogy is bizonygatja magának, hogy utálja Eleanort, valójában, már megszállottság szinten vágyik rá és amikor megtudja, hogy a lány el akar menni, mindent megtesz, hogy Eleanorban fel se merüljön a gondolat, hogy idő előtt kizárja őt az életéből. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -Véget ért a nyaralásod Nell? - ő volt az egyetlen az iskolába aki ezt a becenevét használta és ettől a lánynak felfordult a gyomra, gyűlölte, ahogy kiejti és az is hogy egyedül ő teszi ezt, még akár különleges is lehetne, ha nem teszi tönkre a napjait, miután így nevezi. -Add vissza Damien! -próbálja kikapni fülesét kezéből, de a fiú élénkebb volt és elhúzta, El pedig villámgyorsan visszahúzta remegő kezeit mielőtt, bármijéhez is hozzáérhetett volna az ellensége. Ennyire utálta, még csak hozzá se akart érni!

"Adott a lehetőség, hogy élj, de nem teszed. Mert engeded, hogy a múltad mérgezze a jelened. A jövőt sürgeted, keresed benne az értelmet. De mire megleled, elmúlik az életed. " A történet egyik főszereplője, súlyos lelki és fizikai károsodással kerül be Seattle egyik kórházába, miután egy balszerencsés eset következtében elveszítette szüleit és testvéreit. Főhősnőnk némaságba burkolózva óhajtja leélni az életét, nem tudja szóra bírni, még az intézmény legtehetségesebb - és az ápolók szerint a legcsodálatosabb, és leglegebb - pszichiátere sem. A lány kemény fejtörést okoz a doktornak, de eléggé elhivatott ahhoz, hogy ne adja fel a küzdelmet. Nagyjából két havi kínkeserves terápia után aztán, a kis páciens nehezen, de hajlandó megnyílni orvosának, aki nem csak minden szabadidejét, de pár hónap elteltével a szívét is a tragikus sorssal megáldott fiatal lánynak adja.