Ez a második évada a Kedves Naplóm! könyvnek.

Min Yoongi egy 18 éves gimnazista fiú aki szomorúnak és elveszettnek érzi magát. Pszichiátere tanácsára elkezd naplót írni, amiben a mindennapjait mondja el.

Amy minden napjait egy nő csábász férfi zavarja meg akibe egy nap kétszer is belefut, szó szerint. Ha az nem lenne elég hogy az apja cégénél dolgozik még a szomszédjába is költözik és folyton beszólásokkal bombázza és zaklatja Amyt. **részlet** - Most hogy így ketten vagyunk - mért végig úgy hogy szinte égetett.- beismerheted hogy ugyan úgy kívánsz- egyre közelebb jött. - Mi? Ez nagyon rossz vicc! Ne csináld ezt mert megijesztesz.- tényleg ijesztő volt. Próbáltam kitérni előle de hát mennyire lehet azt egy liftben. Ilyenkor mért nem száll be valaki? - Ez nem vicc főnök asszony. Kívánlak. Nagyon is.- olyan közel volt hozzám én pedig nem tudtam semerre se menni neki préselődtem a lift ajtajának. Vággyal teli szemébe néztem majd a szájára. Igen azt hiszem megakartam csókolni de miért is?

SAJÁT NE LOPD! 18+ jelenetek vannak benne. Trágár szavakat tartalmaz. CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD! - Mért csinálod ezt velem? - Mert az enyém vagy. - mondta majd megcsókolt. Az előző neve Szerelem, magány, csalódás volt.

"- Na ide figyelj! - lépett közelebb hozzám. Elakadt a lélegzetem. A gyomromban a pillangók eszeveszetten táncoltak. - Ne merd magad alacsonyabb rendűnek tekinteni másoknál! - még közelebb jött, mire hátrébb húzódtam, de az edzőterem hideg kőfala megállásra késztetett. Mély levegőt vett, majd a fejem mellett kétoldalt megtámaszkodott. A szívem a torkomban dobogott." Neela Martinez élete mindenféle túlzás nélkül, egy börtön. Szigorú szülei határokat szabnak, tiltanak, nevelnek. Kitörési lehetőség nincs. Vagy mégis? Amikor legjobb barátnője az utolsó órájuk után véletlenül berángatja egy rablás kellős közepébe, Neela élete fenekestül felfordul. Belép az életébe Aaron Cox, és az eddigi szabályosan és látszólag tökéletesen működő élete megszűnni látszik. Ez lenne az első lélegzetvétel?

Irina mindig tudta, hogy veszélyes papírra vetni a legmélyebben rejtőző vágyait, de ha már nincs valós szerelmi élete, így legalább van elképzelt szerelmi élete. Mivel általában összeszedett, megfontolt és óvatos, nem aggódik túlságosan, hogy a titkos füzete illetéktelen kézbe kerülhet. Csak éppen mindenkinek az életében adódik olyan pillanat, amikor a dolgok alaposan összekuszálódnak, így a füzet végül olyasvalakinél köt ki, akit Irina mindennél jobban szeretne elkerülni - azt azonban nem tudja, hogy az illető férfinak erről egészen más a véleménye, főleg, miután elolvassa a szenvedélytől túlfűtött sorokat... Figyelmeztetések: a történetben előfordulnak durva szavak és kifejezések, illetve részletes erotikus leírások.

" Nekem nem elég a jó, a legjobbat akarom " - Reed.M " Nekem nem elég a szép, a legszebbet akarom " - Ricky.W Reederica Malone nem egy visszahúzódó,önbizalom hiányos kislány a kampusz udvarán,hanem egy erős,céltudatos nő aki megáll a saját lábán többnyire tizenhat centis tűsarkakon. Énekesnő lesz egy Passion nevű clubban ami London leg elitebb bűnözőinek gyűjtőhelye és a gazdag s egyben jóképű Richard Williams "Riky.W" tulajdonában áll. Ez a történet bemutatja az ő kis románcuk kezdetét elejétől a boldogan amíg megnem?Vagy mégsem?Vajon zökkenő mentesen megy majd az út odáig,hogy egymásba szeretnek? Vagy lesz akinek ez szemet szúr? Talán egy exbarárnő?Vagy egy féltő apa? Gyere és tarts velem,kövessük együtt Reed és Riky történetét. ~ Erős női karakter ~ Birtokló férfi karakter ~ Valós problémák feldolgozása ~ Tabuk nélkül ~ Maffia ~ Pszichés problémák/zavarok *Helyenként valós események alapján!* Ötletet meríteni a könyvemből szigorúan TILOS❗ +18 Helyenként trágár szavakat tartalmazhat. A történet saját,minden egyes mondat a fantáziám szüleménye. Minden jog fenntartva! A REEDERICA egy kitalált név,kérlek tartsd tiszteletben és ne használd fel.KÖSZÖNÖM! #1 CRIMINAL #1 PASSION #1 NIGHT #1 2020 #1 LONDON #1 FŐNÖK #1 RICHARD #1 KISLÁNY #1 2019 #1 SZERETŐ #1 HOT #1 CSÓK #1 HUNGARY #1 LÁNY #1 FIÚ #1 SZENVEDÉLY °°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°